A bécsi kiruccanás után úgy éreztem magam, mint aki új erőre kapott. Friss és üde voltam, tele optimizmussal. Persze csak azután, hogy hazaérve aludtam egy hatalmasat.
A vidámságomat azonban rövidesen beárnyékolta az, hogy a munkatársaim folyamatosan emlékeztetni kezdtek a szakításra. No persze nem szándékosan; egyszerűen csak a legjobb barátnőmön kívül senki sem tudta, hogy Mátéval a kapcsolatunk néhány hét alatt le is áldozott. Ezek után, gondolom, nem csoda, hogy valódi örömmel töltött el a tény, miszerint a Facebookon nyoma sem volt a dolognak kettőnk között. Meg hogy nem árultam el anyuéknak, különben biztos ez lett volna a téma hetekig.
A munkatársaimnak viszont már az elejétől kezdve elmeséltem, hogy van egy srác… amit persze le se tudtam volna tagadni, mert olyan nagy mosollyal jöttem be az irodába (és dupla akkorával mentem ki), hogy még a portásnak is feltűnt a változás. Tudom, mert mondta. Így hát, amikor ez a rózsaszín ködös jókedv eltűnt, a lányok rögtön faggatni kezdtek. Olvass még a témában
„Hé, Dóri, minden okés veletek?” – Hááát, az attól függ… Velem és kivel?
