– Ezt a hölgyeknek küldték – mutatott az ujjával két kockás inges pasi irányába. Bár egyikük sem volt kimondottan az esetem, a gesztust értékeltük, így csatlakoztunk hozzájuk.
Akkor még nem is sejtettem, hogy ezzel a Dóri újratöltve projektnek rövidesen vége is szakad – nagy szerencsémre. A srácok viccesek voltak, egész jól táncoltak, de őszintén szólva semmi közös nem volt bennünk. Tudod, milyen ez; ha nem szólna a zene, és mindenki 100%-osan józan, végig kínos csendnek és semmitmondó beszélgetésnek lennénk tanúi. A régi énem már odébbállt volna, sőt, mivel a cipőm kezdett kínzóeszközzé változni, valószínűleg otthon lett volna az ágyban. De én az új Dórit akartam megmutatni a világnak, ezért lazának állítottam be magam, és úgy táncoltam, ahogy sosem mertem volna – a kedves és okos lánynak se híre, se hamva nem volt.
Egészen addig jól is éreztem magam, míg a fiúk el nem indultak a pulthoz, hogy hozzanak valamit inni. Mivel az alkohol addigra a könyökömön jött ki, utánuk indultam, hogy kérjek egy kis vizet. Már épp meg akartam kocogtatni a vállukat, amikor elcsíptem a beszélgetésüket – amit valószínűleg nem ejtettek volna meg, ha látják, hogy mögöttük állok. Olvass még a témában
– Alakul valami ezzel a Nóri csajjal? Láttam azért elvoltatok. (Nóri? Ezt kikérem magamnak…)
– Hát, fogjuk rá. Tényleg jól néz ki, de elég kihívóan viselkedik, egy laza kalandnál többet nem tudnék kinézni belőle. Az okosabb lányokat jobban bírom.
