Kitti arcán láttam, hogy másodperceken belül ki fog törni belőle a nevetés, ezért felkaptam a táskámat, és a karjánál fogva kitessékeltem az utcára egy „remélem, vannak még ehhez hasonló remek ötleteid” kíséretében. És ami azt illeti, volt neki. Miután sikerült levegőhöz jutnia a röhögő görcs közepette, elárulta, hogy aznap estére azt tervezte, hogy elvisz egy nagyon különleges buliba. Én már felkészültem a lehető legrosszabbra, de a várttal ellentétben egy teljesen átlagos szórakozóhelyen kötöttünk ki. Amikor viszont rákérdeztem, ugyan mitől lesz olyan emlékezetes ez a parti, Kitti átvezetett egy másik terembe: a karaoke szobába.
– Na nem! Nincs az a pénz, hogy én mikrofont fogjak a kezembe, és úgy énekeljek a terem közepén, mint egy alacsony-költségvetésű Beyoncé. – vágtam rá.
Néhány pohár koktél viszont egész hatásos motivációnak bizonyult, mert másfél óra múlva már a sorban álltunk. Kitti ki is választotta a dalt, amivel „szárnyra kap majd az énekesi karrierünk”, de csak annyit árult el, hogy a Shrekben is játszották. Ettől azért kicsit megijedtem, mert ha a Hallelujah-t szemelte ki, valószínűleg mindenki sírva rohan majd ki a teremből a magas hangoknál. Mondjuk be kell vallanom, amikor kiálltunk a mikrofonhoz, kezdett inamba szállni a bátorságom. Én inkább az a lány szoktam lenni, aki a tömegben hallgatja az önjelölt énekeseket – nem pedig közéjük áll. Viszont Kitti támogatása, a becsiccsentés mámora és az Accidentally in love című dal éneklése elfeledtette velem ezeket a gondolatokat. Olvass még a témában
Mire a végére értünk, teljesen felpörögtem. Életemben először történt meg, hogy nem a zuhanyrózsának énekeltem, és hihetetlenül élveztem. Rögtön meg is indultunk egy ünneplő koccintásra, amikor a pultos elénk lépett két pohár itallal.
