Aztán végül csak beugrott valami, ami segített továbbhaladni a pillanatnyi gondolat-torlaszon. Ha a 7 éves énem látná, ahogy most zajlik az életem, vajon mi miatt érezné magát csalódottnak (a póni farmot és a repülést leszámítva)? Mik azok a régi szokásaim és hobbijaim, amiket imádtam, és azt hittem, örökké csinálni fogom, de végül észrevétlenül mégis abbamaradtak? Például imádtam rajzolni, és bár nem voltam egy Picasso-utánzat, egy-két képem egész ügyesen sikerült. Szerettem kirándulni, és úgy terveztem, ha felnőtt leszek, szinte mindig ezzel fogom tölteni a szabadidőmet. Hát igen, a 18 évvel ezelőtti énem valószínűleg úgy jellemezné az életemet, hogy „uncsi„, a mostani személyiségem pedig még a „céltalan” jelzőt is hozzátenné.
Néha egy-két körvonal is elég
Úgyhogy támadt egy ötletem. Az esetek többségében ezek a „hol képzeled el magad 5 év múlva?” dolgok nem jönnek be. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinél így történt; sőt, esélyes, hogy szinte senkinek sem alakult úgy a mostani élete, ahogy azt öt évvel ezelőtt elképzelte. De mi van, ha nem is az a lényeg ilyenkor, hogy végül teljesültek-e az akkori elképzelések? Lehet, hogy nem is konkrét ötletekkel kell előállni, hiszen – amennyiben nem vagy látnok – a jövőt úgysem tudod megmondani. Ehelyett talán más szemszögből kéne megközelíteni a kérdést. Úgyhogy ezúttal a válaszom nem abban merült ki, hogy „lesz egy házam”, és „magasabb fizetésem”, hanem összeírtam azokat a dolgokat, amikben fejlődni szeretnék. Hiszen kiválasztani egy életstílust, és nagyjából körülírni sokkal jobb megoldásnak tűnik, mint kitűzni magam elé egy munkahelyi pozíciót – majd csalódottan ülni 5 év múlva a kanapén, mert nem sikerült megszereznem.
1. Remélem, hogy 5 év múlva ilyenkor már sokkal magabiztosabb leszek a karrieremmel kapcsolatban, és talpraesettebb a munkahelyemen.
2. Szeretnék addigra átélni egy igazán felejthetetlen nyaralást (lehetőleg egy napos tengerpart közelében).
3. Remélem, hogy eljutok arra a pontra, amikor úgy érzem, lelkileg és fizikailag is egyensúlyban vagyok önmagammal. Ez alatt pedig leginkább azt értem, hogy nem aggodalmaskodom olyanok miatt, mint például a párkapcsolatok, szerelmek, a külsőm, vagy a társadalmi elvárások (legyen férjed, legyen gyereked).
4. Bízom benne, hogy 5 év múlva képes leszek megvenni életem első kocsiját, hogy végre búcsút inthessek a tömegközlekedésnek.
5. Remélhetőleg képes leszek időt szakítani azokra a régi hobbikra, amiket nagyon szerettem – vagy legalább kitalálni néhány újat, ami kitölti a szabadidőmet.
Tudom-tudom, nem éppen világmegváltó tervek, de talán nem is kell mindig olyanokat kitűznünk magunk elé, amelyek tökéletesnek és mindent lehengerlőnek hangzanak. Az élet ugyanis sosem alakul menetrend szerint. Hiába tervezzük el a legapróbb részletekig, végül az esetek többségében úgyis máshogy történnek a dolgok. Épp ezért érdemes nagy vonalakban meghatározni a terveket; hogy amikor elérsz az 5. év végére, ne érezd úgy, hogy semmi sem jött össze. És hogy megerősítsem a vágyaimat, úgy gondoltam, kipróbálom azt a trükköt, amit anno a Titok című filmben láttam. Olvass még a témában
TESZT: Ki lehet a lelki társad? Teszteld, kit kell keresned a jövőben!
Így választják ki áldozataikat a támadók. Mindig légy résen.
Miért gondolunk olyan gyakran a „Hufnágel Pistinkre”? Avagy nosztalgia az exről
„Kigyógyítottam az aknés arcát, majd megcsalt”- Jártál már olyannal, akihez nem vonzódtál?
