– Nagyon ijesztőnek néz ki, de akkor is megmászom ezt a hegyet.
Telitalálatként ért ez a mondat. Az elmúlt hetekben újabb és újabb hegycsúcsokat közelítettem meg, és minden erőmmel azon voltam, hogy legyőzzem a bukkanókat. Eddig nagyjából helyt is álltam. Nem adtam fel, nem vonultam el a szomorkodni – ugyan miért futamodnék meg most? Igaz, hogy már-már egy igazi hegyről van szó, és az ugrásnak nem sok köze van a továbblépéshez, de mégsem tudtam elvonatkoztatni az átvitt jelentéstől. Úgyhogy nem álltam ki a sorból. Megvártam, míg Kyle és a többiek letesztelik az ugrást, majd felmásztam én is.
Fent a torony tetején minden olyan másnak tűnt: végigtekintettem a fák fölött, és elláttam egészen a Balatonig. Amikor lepillantottam a többiekre, kicsit remegni kezdett a lábam (na jó, nem is kicsit), de most már cikinek éreztem volna visszafordulni. És egyébként is, nem fogom hagyni, hogy a félelem megtépázza a szárnyaim, és megmondja, milyen magasra repülhetek. Így hát néhány másodpercnyi rákészülés után leugrottam – az érzést pedig sosem felejtem el! Igaz, hogy csak rövid ideig tartott a zuhanás, de úgy éreztem magam, mint aki hirtelen minden probléma alól felszabadul. Az idő lelassult, én pedig repültem, akár egy madár, távol minden csalódástól és kínzó gondolattól. Mire megérkeztem a matracra, már tudtam, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése – pedig ha azt vesszük, nem is volt olyan nagy dolog. Vagy lehet, hogy csak az adrenalin tette meg a hatását. Akárhogy is, régen éreztem magam ennyire szabadnak. Olvass még a témában
„Kisminkelt, majd egy tortába nyomta az arcom” – Szexmunkások bizarr, de vicces történetei
8 okod is van, amiért ma is csókolózz – Lenyűgöző hatásai vannak a testedre
A béremelés megmentheti a házasságodat – egy kutatás szerint
„Alacsony vagyok és fáj a nyaka, ha megcsókol” A legröhejesebb szakítási indokok
A késő délutánt a pihenésnek szenteltük, és inkább visszautaztunk a szállásunkra. Mindenki rögtön elaludt, de kellett is az energia, ugyanis az esti bulit ma már semmiképp sem akartuk kihagyni. Valamikor 8 óra után ült össze ismét a társaság, ennyi közös program után pedig már tényleg baráti volt a hangulat. Néhány pohár itallal (Barbiék csak kiheverték már addigra az előző napot) és két órával később pedig már ott is voltunk Siófokon, a parti sétány közelében. Az egész éjszakát áttáncoltuk, én pedig rájöttem, hogy a spontán utazással kapcsolatban az lett volna az egyetlen hiba, ha nem teszem meg. Már csak azért is, mert akkor sosem ismertem volna meg Kyle-t.
