4. fejezet: Energiával túltöltve
Másfél-két óra múlva olyan kipihenten ébredt fel, mint aki legalább téli álmot aludt. Ugrálni kezdett a kanapén, együtt énekelte a televízióval a reklámok zenéjét, majd támadt egy ötlete, és céltáblának használva a fejemet dobálni kezdett a plüssállatkáival.
– Oké, Bálint, mit szólnál egy kis friss levegőhöz inkább? – javasoltam, remélve, hogy a hintázás és egy kis labdázás lenyugtatja majd. Persze szokás szerint tévedtem.
Mivel Klauék udvarában megvolt minden, amire egy gyereknek szüksége lehet, nem kellett kirándulást szerveznem a játszótérre. Bálint vidáman ugrott bele a homokozóba, ahol eleinte csak „sütiket” készített a formák segítségével, majd később megpróbálta megenni őket. Aztán felajánlottam, hogy játszunk focimeccset, de hamar megunta, és visszatért a korábbi játékához: a fejem a céltábla. Végül leheveredett az egyik bokor mellé, ahol megtalálta a kiscicáját, „Bobót”, és addig simogatta, míg el nem aludt az ölében. Ekkor csörrent meg a telefonom: Klau hívott egy kis élménybeszámolóért. Olvass még a témában
– Minden a legnagyobb rendben. Megebédelt, aludt egy kicsit, most pedig kint játszik az udvaron a macskával.
– Macskával? De hát nekünk nincs is macskánk – válaszolta meglepve Klau.
– Hát, úgy tűnik, most már van.