Elmorfondíroztam: lehet, hogy valójában nem is létezik megszabott életút, amin mindenki végighalad. A képzeletünkben olyan egyszerűnek tűnik a dolog: felépítjük a karrierünket, mellette van egy tökéletes kapcsolatunk, amit szépen lassan a házasság és a gyerekek követnek. Ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. És aztán ott a valóság, amiben sosem létezik két teljesen ugyanolyan élet. Sosem járhatjuk be ugyanazt az utat. Akkor miért éreznénk magunkat rosszul amiatt, hogy mások kicsit korábban érnek el bizonyos mérföldköveket? Ez még nem jelenti azt, hogy nálunk sosem következik be, vagy hogy gond lenne velünk. És ha jobban belegondolok, nem is biztos, hogy tényleg házasságra és családalapításra vágyom. Hiszen még annyi mindent szeretnék megtenni, mielőtt eljutok abba a szakaszba. Előrébb jutni a ranglétrán; végigbulizni egy hétvégét a tengerparton; átélni az első randi izgalmát. Miért akarnám átugrani az utazást, csak hogy megálljak a célban azért, mert mások már eljutottak oda?
Végül is, az élet nem egy játék, ahol azokat a személyeket kiáltják ki győztesnek, akik előbb megházasodnak. Sem pedig azokat, akik örökké szingliként bulizgatnak. Hiszen ha belegondolunk, mindannyian győztesek vagyunk: élményekkel, barátságokkal, és olyan emlékekkel gazdagodunk, amik a legrosszabb napjainkon is segítenek továbblendülni. És az, hogy ezek életünk melyik szakaszában érnek el minket, idővel úgysem fog számítani. Úgyhogy ezzel a gondolattal a fejemben írtam még egy üzenetet Klaunak, amiben ismét gratuláltam a szuper hírhez. És tudod mit? Ezúttal tényleg az irigység legapróbb jele nélkül tettem ezt, hatalmas mosollyal az arcomon.
Gifek forrása: giphy.com Olvass még a témában
