Barátokkal a legtöbben rendelkezünk – sokaknak vannak olyan barátai, akik már gyermekkoruk óta velük vannak, de egy-két szorosabb barátságot felnőttként is kialakíthatunk. Barátaink nem csak azért vannak, hogy szabadidőnkben jól szórakozhassunk, pszichológiai szempontból ennél jóval többet adhatnak nekünk, és természetesen mi is nekik. Szakértőkkel beszélgettünk arról, miért fontos, hogy baráti kapcsolatokat is fenntartsunk.
2/6 Segítik a családról való leválást
A csecsemő és a kisgyermek társas kapcsolatai eleinte csak a családra korlátozódnak. A viszony itt alapvetően aszimmetrikus, természetes módon a kisgyermek kap, viszonzást a felnőttek nem igényelnek. A szocializáció során, óvodába kerülve a kisgyermeknek viszont számos társas szabályt el kell sajátítania, pszichés érésével párhuzamosan így lesz képes később olyan barátságok kialakítására, amelyekben már a kölcsönösség a meghatározó.
– Ha megnézzük az óvodások játékát, azt látjuk, hogy kiscsoportban a gyermekek még leginkább egymás mellett, de egyedül játszanak és bár már ekkor is központi szerepet kap, hogy éppen kit tartanak barátjuknak, ennek a mélysége csak később alakul ki. Középső csoportos kortól kezdve a gyerekek fokozatosan megtanulnak együtt játszani, fogalmi tudásuk, érzelmi érettségük fejlődik, az ekkor kialakuló barátságok minősége változik.
Kialakul a lojalitás, a játszópajtásokhoz való hűségesség, de szimpátiájuk iránya még változékonyabb, általában közös tevékenység és érdeklődési kör mentén alakul. Iskoláskortól kezdve aztán, ahogy a gyermek gondolkodása is változik, a barátsághoz való viszonya is egyre közelebb kerül a felnőttek barátságfogalmához. Nyolc, tíz éves kortól a kortársak szerepe jelentősen megnő, serdülőkortól kezdve pedig, a családról való leválás és önálló identitás kialakításának időszakában elsődleges jelentőségűvé válik – fogalmazott Horányi Eszter.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!