Az ügyvéd
A legjobb barátnőmmel a jogi egyetemen ismerkedtem meg és mindig okosabb volt nálam. Biztos voltam benne, hogy sokkal többre fogja vinni, mint én, mert egyszerűen a vérében volt a szakma. Élvezet volt nézni, ahogy könnyedén járt túl az idősebb, tapasztaltabb férfi kollégák eszén, ő erre a pályára született. Aztán beleszeretett egy jogtanácsosba és most otthon van az első gyerekével, kilenc hónapja született a második baba. Azt hinné az ember, hogy boldog anyuka, de én látom, hogy szenved.
Nemrég elsírta magát nekem és elmondta, hogy hiányzik neki a kihívás, hogy egy nehéz ügyet megoldjon, az adrenalin a tárgyalásokon, az egész közeg. Kérte, hogy ne mondjam el senkinek, de bevallotta, hogy megbánta, hogy gyereket vállalt. A férjével már most nincsenek túl jóban és a gondolattól is irtózik, hogy még minimum három évet otthon kell töltenie. Fél, hogy „leépül agyilag”, hogy elhúz mellette a szakma és nem fogja tudni visszaküzdeni magát a csúcsra. Megmondom őszintén, az ő példája erősen elgondolkodtat, hogy én egyáltalán akarok-e majd gyereket…
