Közös rutinok egy elképzelt mesevilágban
A karácsony közeledtével azonban óhatatlanul is felmerülnek azok a szokásos kérdések, témák, amik az ünnepek hitköréhez tartoznak. Ami a mi rutinunkat illeti, az első perctől közösen díszítjük a fát, együtt készülődünk, sütünk, viszont az ajándékok körüli varázst semmiképpen sem akartuk elvenni a gyermekünktől. Ezért abban maradtunk, hogy a meglepetéseket nálunk azok az angyalkák hozzák, akik egyébként is vigyáznak ránk az év folyamán.
Amikor a szakirodalmat olvastam a témában, azzal szembesültem, hogy ez lehet számunkra is a járható út. Persze nem kell ragaszkodni a nekünk szimpatikus angyalkás meséhez, számos más alternatíva létezhet, ami passzolhat a ti elképzeléseitekhez. A lényeg mindig az, hogy valamilyen formában megőrizzük és átadjuk a gyerekeknek a varázst. Bevonhatjuk őket a készülődésbe, az ajándékkészítésbe is, de ne vegyük el a várakozást, az élményt tőlük.
Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy nem fogja mindezt csalásnak, hazugságnak megélni a gyermeked? Főleg akkor, ha te magad sem vagy hívő… Olvass még a témában
A szakértők szerint nem. A legtöbb esetben egyik évről a másikra szépen átcsúszik ez az egész mesevilág egyfajta játékká, végül pedig átvált valósággá. Néhány alkalom után már rutinosan sejtik a kicsik, hogy van valami turpisság a háttérben, de mivel a meséket éppúgy imádják, mint a játékot, nem akarják tönkretenni ők sem az ünnepeket. Amikor mesélünk nekik, akkor sem feltétlenül mondunk igazat, mégsem érezzük rosszul magunkat tőle. Nem mondjuk és nem is mondhatjuk a mese végén azt, hogy „ez persze sosem történt meg és nem is fog megtörténni” – holott tudjuk, hogy a mesék sem valóságosak. Pontosan így van ez a Mikulással és a karácsonnyal is, csupán ezek olyan mesék, amiket el is játszunk.
