Az ősi vallások tehát már rég tudják azt, amire mi még csak most kezdünk ráébredni: az étkezés egy olyan bensőséges cselekvés, ami nem csak testünket, hanem lelkünket is táplálja. Ezért kellő odafigyeléssel kell ennünk, ám nem csak az étel minőségét illetően kell vigyáznunk, hanem arra is figyelni kell, hogy hogyan, milyen környezetben tesszük azt.
Bensőségessége kapcsán pedig elengedhetetlen feltétel az, hogy a legtöbb étkezés családi körben legyen.
Székely asztali-áldás, evés előtt:
,,Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts szegénynek, s árvának.
Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bőven részünk,
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk.”