Hajlamos vagyunk félreérteni és alábecsülni; az emberek nem hiszik el, hogy valaki valóban aszexuális lehet, vagy teljesen elutasítják az aszexualitást – írja a BBC cikke egy témához kapcsolódóan szervezett online konfrenciára hivatkozva. Az aszexualitással kapcsolatos általános tévhitek közé tartozik, hogy az aszexualitás egyenlő a cölibátussal (nem az), vagy hogy ez egy választás (holott egy orientáció) – mondja Michael Doré, a globális Asexual Visibility and Education Network (AVEN) projektcsapatának tagja.
Vannak, akik tévesen azt hiszik, hogy az axeuális emberek soha nem tapasztalnak szexuális vonzalmat vagy nem élnek szexuális életet. De az aszexualitás egy olyan spektrum, ahol egyesek például demiszexuálisként azonosíthatják magukat. Ez azt jelenti, hogy addig nem tapasztalnak szexuális vonzalmat, amíg érzelmi köteléket nem alakítanak ki valakivel. Szintén nem szinonimája az aromantikának, ami azokra vonatkozik, akik nem tapasztalnak romantikus vonzalmat.
A zavar és az elutasítás ellenére az elmúlt évtizedben az aszexuális hangok egyre hangosabbak lettek és elismerést követeltek. Egyének, aktivisták és csoportok kezdték elmondani történeteiket nagyobb közönségnek, és világszerte felvonulnak Pride-felvonulásokon. Most az aszexuális aktivisták erőfeszítései a munka folytatásában és az aszexuális hangok felerősítésében rejlenek a nyugati, angol nyelvű országokon kívül, ahonnan az aszexuális aktivizmus és történetek többsége származik. Olvass még a témában
Létrejött a nemzetközi világnap, ezzel egy új időszámítás
Ennek eredményeként egy új nemzetközi ünneppel együtt olyan kezdeményezések bukkannak fel, amelyek célja az aszexualitást az árnyékból kiemelni, és megkönnyíteni, hogy az emberek aszexuálisként vállalhassák identitásukat világszerte.
