A „láthatatlan” szexuális identitás: így élnek az aszexuálisok

A „láthatatlan” szexuális identitás: így élnek az aszexuálisok

Címlap / Szerelem / Szex / A „láthatatlan” szexuális identitás: így élnek az aszexuálisok

Hajlamos vagyunk félreérteni és alábecsülni; az emberek nem hiszik el, hogy valaki valóban aszexuális lehet, vagy teljesen elutasítják az aszexualitást – írja a BBC cikke egy témához kapcsolódóan szervezett online konfrenciára hivatkozva. Az aszexualitással kapcsolatos általános tévhitek közé tartozik, hogy az aszexualitás egyenlő a cölibátussal (nem az), vagy hogy ez egy választás (holott egy orientáció) – mondja Michael Doré, a globális Asexual Visibility and Education Network (AVEN) projektcsapatának tagja.

Vannak, akik tévesen azt hiszik, hogy az axeuális emberek soha nem tapasztalnak szexuális vonzalmat vagy nem élnek szexuális életet. De az aszexualitás egy olyan spektrum, ahol egyesek például demiszexuálisként azonosíthatják magukat. Ez azt jelenti, hogy addig nem tapasztalnak szexuális vonzalmat, amíg érzelmi köteléket nem alakítanak ki valakivel. Szintén nem szinonimája az aromantikának, ami azokra vonatkozik, akik nem tapasztalnak romantikus vonzalmat.

A zavar és az elutasítás ellenére az elmúlt évtizedben az aszexuális hangok egyre hangosabbak lettek és elismerést követeltek. Egyének, aktivisták és csoportok kezdték elmondani történeteiket nagyobb közönségnek, és világszerte felvonulnak Pride-felvonulásokon. Most az aszexuális aktivisták erőfeszítései a munka folytatásában és az aszexuális hangok felerősítésében rejlenek a nyugati, angol nyelvű országokon kívül, ahonnan az aszexuális aktivizmus és történetek többsége származik.

Létrejött a nemzetközi világnap, ezzel egy új időszámítás

Ennek eredményeként egy új nemzetközi ünneppel együtt olyan kezdeményezések bukkannak fel, amelyek célja az aszexualitást az árnyékból kiemelni, és megkönnyíteni, hogy az emberek aszexuálisként vállalhassák identitásukat világszerte.

Az oktatás és a láthatóság növelésének lehetőségei most még tovább bővültek. Az AVEN, amely nemrég ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, a világjárvány idején megragadta a virtuális kommunikáció növekedését, hogy erősítse globális kapcsolatait. Ezek a nemzetközi, virtuális csevegések végül egyetlen olyan nap létrehozásához vezettek, amelyet az aszexualitás megünneplésére szenteltek szerte a világon: a Nemzetközi Aszexualitás Napját (IAD).

Úgy éreztük, szükség van erre a napra” – mondja egy aktivista a BBC-nek. „Ez egy igazán nemzetközi dolog.” Az ünnep létrejötte nemcsak a láthatóság napját alapozza meg, hanem egyúttal a közösség összefogására irányuló intenzív nemzetközi erőfeszítés virágzását is jelzi.

Segíti az aszexuális egyéneket és csoportokat olyan országokban, ahol hiányzik az információ és a képviselet, hogy hozzáférjenek a megfelelő erőforrásokhoz.

A szervezők szerint manapság egyre jobban felfigyelnek az aszexualitásra például Ázsia országaiban. Az elmúlt néhány évben pedig Afrikában is megjelentek az aszexualitással foglalkozó új csoportok.

Bár ez a fejlődés jó jele, az emberek sokszor továbbra is félreértik az aszexualitást. Az AVEN egyik aktivistája például azt mondja, hogy két éve írt egy cikket az aszexuális randevúzásokról a Huffington Post számára, és ez az olvasók akkor jól fogadták. Amikor azonban a cikket a közelmúltban újra megosztották, „sokkal több negatív reakció érkezett a cikk alatti kommentekben” – mondja. „Az emberek összezavarodtak, és mindenáron meg akartak győzni, hogy én nem is randevúzok, csak barátokat keresek.

Ez ráébresztett arra, hogy ami a reprezentációt és a láthatóságot illeti, még nem tartunk ott, ahol lennünk kell” – mondja.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást