Több mint egy évtizeddel ezelőtt, a vancouveri téli olimpián az ásítás érdekes téma lett. Apolo Anton Ohno gyorskorcsolyázó, minden idők legtöbbször díjazott amerikai téli olimpiai sportolója, a verseny előtti rutinját végezte a kamerák kereszttüzében, ami – sokakat meglepve – egy kiadós ásítással kezdődött.
De vajon miért? Egyáltalán, miért ásítunk? Mi az ásítás biológiai célja?
Az alábbi egy lehetséges magyarázat lehet. Először is, Apolo Ohno úgy véli, hogy az ásítás javítja az atlétikai teljesítményt. Ohno egyszer azt mondta a Yahoo Sportsnak, hogy az ásítástól jobban érzi magát, „bejuttatja az oxigént és kivezeti az idegeket”. Ez jól hangzik, ugyanakkor nem teljesen igaz. Az ásítás, amennyire tudjuk, nem javítja az általános oxigénszintet.
Tyler Huston ápolónő, mentőápoló és légzési specialista British Columbiában, aki légzésszabályozási terápiát tanít a fizikai és/vagy pszichológiai sérülések utáni rehabilitáció részeként, valamint a sportteljesítmény optimalizálása érdekében. Szerinte az ásítás és a sportteljesítmény között nincs igazán kimutatható kapcsolat, bár egyes esetekben, mint amilyen Ohnóé, mégis nagyon konkrét értéke lehet egy kiadós ásításnak. Olvass még a témában
Apolo Ohno évekig szenvedett edzés által kiváltott asztmától, ami nem is olyan ritka a nagy teljesítményű sportolók körében. Kezelési tervének, valamint mentális egészségének és fizikai teljesítőképességének öngondoskodási egyensúlyának részeként Apolo beépítette a légzési edzést a napi rutinjába. A CO2 (szén-dioxid) kiürítésnek van olyan szintje, amely közvetlenül egy esemény előtt előnyös – és ez a szint három nagy légzési ciklussal elérhető.
