Az ásítás talán az egyik legfurább élettani jelenség. Mégis: az emberek ásítanak, és a kutyák, majmok, madarak és szinte minden ismert gerinces faj ásít, kivéve – meglepő módon – a zsiráfokat.
Több mint egy évtizeddel ezelőtt, a vancouveri téli olimpián az ásítás érdekes téma lett. Apolo Anton Ohno gyorskorcsolyázó, minden idők legtöbbször díjazott amerikai téli olimpiai sportolója, a verseny előtti rutinját végezte a kamerák kereszttüzében, ami – sokakat meglepve – egy kiadós ásítással kezdődött.
De vajon miért? Egyáltalán, miért ásítunk? Mi az ásítás biológiai célja?
Az alábbi egy lehetséges magyarázat lehet. Először is, Apolo Ohno úgy véli, hogy az ásítás javítja az atlétikai teljesítményt. Ohno egyszer azt mondta a Yahoo Sportsnak, hogy az ásítástól jobban érzi magát, „bejuttatja az oxigént és kivezeti az idegeket”. Ez jól hangzik, ugyanakkor nem teljesen igaz. Az ásítás, amennyire tudjuk, nem javítja az általános oxigénszintet.
Tyler Huston ápolónő, mentőápoló és légzési specialista British Columbiában, aki légzésszabályozási terápiát tanít a fizikai és/vagy pszichológiai sérülések utáni rehabilitáció részeként, valamint a sportteljesítmény optimalizálása érdekében. Szerinte az ásítás és a sportteljesítmény között nincs igazán kimutatható kapcsolat, bár egyes esetekben, mint amilyen Ohnóé, mégis nagyon konkrét értéke lehet egy kiadós ásításnak.
Apolo Ohno évekig szenvedett edzés által kiváltott asztmától, ami nem is olyan ritka a nagy teljesítményű sportolók körében. Kezelési tervének, valamint mentális egészségének és fizikai teljesítőképességének öngondoskodási egyensúlyának részeként Apolo beépítette a légzési edzést a napi rutinjába. A CO2 (szén-dioxid) kiürítésnek van olyan szintje, amely közvetlenül egy esemény előtt előnyös – és ez a szint három nagy légzési ciklussal elérhető.
Az ásítás hatása a figyelemre
Másodszor, agyi vizsgálatok alapján az ásítás növeli a szürkeállomány egy kis területének, az úgynevezett precuneusnak az aktivitását. Ez fontos szerepet játszik a térbeli tájékozódásban, a memóriában és a koncentrációban is.
Tehát az ásítás segíthet a koncentrációs képesség és a figyelem javításában.
Dr. Andrew Newberg, idegtudós és számos könyv szerzője a témában, köztük a Brain Weaver és a How God Changes Your Brain, szintén így gondolja. Éppen ezért ásításra bátorít, még akkor is, ha nem vagy fáradt.
Lehetetlennek hangzik? Nem az – csak tettess fél tucat ásítást, és az igazi felébred benned. Newberg tanácsa egyszerű:
„Ásíts naponta minél többször; amikor felébredsz, amikor nehéz munkahelyi problémával szembesülsz, amikor lefekvéshez készülsz, és amikor haragot, szorongást vagy stresszt érzel.”
Társadalmi szerepe is van
Harmadszor pedig ott van az ásítás társadalmi funkciója. Igen, lehet, hogy ez egy társadalmi jelzés, amivel arra utalunk, hogy a vacsoravendégeknek ideje hazamenniük. Érdekes, de a körülményektől függően éberségre is inthet. Egy családi kiránduláson például a sofőr ásítása fontos jelzés lehet, hogy szünetre van szüksége.
Az Animal Cognition című folyóiratban jelent meg egy 2021-es tanulmány, amelyben kimutatták az ásítás éberségre gyakorolt hatását. Azok a résztvevők, akik szemtanúi voltak az ásításnak, nagyobb valószínűséggel észleltek fenyegetést a környezetükben, mint azok, akik nem. És most, hogy ennyit beszéltünk róla – nem érzed úgy, hogy ásítanod kell? Engedd ki bátran, a tanulmányok alapján csakis jót fog tenni veled!