Részletek
Amikor valaki mesél egy történetet és egy lényegtelen részleten fennakad, például anyám folyamatosan ezt csinálja. „Kedden találkoztam Juci nénivel. Vagy nem is kedd volt? Lehet, hogy hétfő volt, de nem, nem lehetett hétfő, mert aznap orvosnál voltam. Vagy mégis szerda volt..?” Ilyenkor fortyogok és legszívesebben üvöltenék, hogy „Nem mindegy, melyik nap volt?! A lényeget mondd már az ég szerelmére!” Persze sosem teszem, de annyira idegesít.
Minden rendben?
Amerikában élek és az emberek úton-útfélen ezt kérdezgetik, nemcsak tőlem, hanem egymástól is. Átjön sógornőm, kimegyek a konyhába, majd utánam jön, hogy minden oké? Kollégáimmal beszélgetünk, elköszönök, hogy megyek és megkérdezik, hogy minden rendben van-e. Gyakorlatilag bármit csinálsz - vagy nem csinálsz - megkapod, hogy jól vagy-e.
Olvass még a témában
Ásítás
Ha valaki nem teszi a szája elé a kezét ásítás közben. Undorítónak tartom. Nem vagyok kíváncsi senki torkára, nyelvére és amalgám töméseire. Egyedül a kutyámnak nézem el ha a pofámba ásít.
A cikk folytatódik, lapozz!
