Az ár, amit fizettem
Én voltam a tipikus jó gyerek. Akire nem kellett rászólni, akivel sosem volt semmi gond, akire mindenki azt mondta, hogy milyen jó kislány! Nem rosszalkodtam, nem hisztiztem, nem szegtem szabályt. Én voltam a jó tanuló, akit minden tanár szeretett, mert színötös voltam. Aki sosem feleselt, aki minden feladatot hibátlanul teljesített.
A jó munkaerő is én voltam, mert mindent elvégeztem amit rámbíztak, zokszó nélkül, határidőn belül. Aki sosem pletykált, nem panaszkodott. Aztán 35 évesen rájöttem, hogy nem vagyok boldog. Szinte megrémisztett a felismerés, először ki sem mertem mondani. Titokban elkezdtem járni egy terapeutához, aki finoman rávezetett, hogy ennek a túlteljesítésnek sajnos ez a vége és nem is leszek boldog, ha nem hagyom abba.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.






