Egy ismerősöm a már állapotos barátnőjét készült elvenni feleségül. A ,,jóakaró” barátok feltették neki a kérdést: Megfordult a fejedben, hogy a gyerek nem tőled van? Szerencsére barátom karakán és józaneszű lévén, ezt válaszolta: Ahogy a régiek, én is csak azt a hasonlatot tudom mondani: mindegy, mert az én ,,tyúkom tojta”.Azóta is boldog házasságban élnek, már tizenötödik éve. Aktuális ,,jóakaró” lehet az anyós, egy gyerekkori barát. Ám csak akkor van hatással az apára a felvetett kérdés, ha erősebb a kötődés irányukban, mint a gyermek anyja irányába.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
A bizalom alapköve egy kapcsolatnak. Az apaság kilétének kérdése fel sem merül, mint kérdés, ha meg van a bizalom. Amennyiben mégis felmerül, felesleges szorongások kerítik hatalmukba az anyát, ami igen rossz hatással van a magzatra. Sokan elvi kérdést csinálnak abból, hogy tisztázva legyen az apa kiléte.
A ,,jóakarók”
Régen
A paraszti életmód régen megkövetelte azt, hogy – a rideg, kegyetlen élet miatt – a férj és feleség valóban megbízzon egymásban. Régen is voltak házasságon kívüli kapcsolatok, melyekből gyermek született egy már meglévő házasságba. A különbség csak annyi volt, hogy más volt a lelki és más a testi hűtlenség. Gyakorlatilag azt tették ilyen esetben mérlegre, hogy egy pillanatnyi gyengeség miatt érdemes-e elveszteni azt a társat – feleséget – aki addig a pillanatig a kegyetlen paraszti létben az életben maradásért a férjjel együtt küzdött, erőn felül.
