Az örökség
Korán elvesztettem anyukámat, ezért az anyósommal nagyon közel álltunk egymáshoz. Mindig azt mondta, hogy olyan vagyok neki, mintha a lánya lennék, mert mindig akart egy lányt, de végül három fia lett. Akkor is szoros maradt a kapcsolatunk, amikor a férjem hirtelen meghalt. Minden héten háromszor hívtam telefonon, minden alkalommal minimum egy órát beszéltünk. Minden hónapban kétszer látogattuk a lányommal és minden ünnepen ajándékkal köszöntöttük. Hozzátenném, hogy a másik két fia és a családjaik csak karácsonykor néztek rá. Én vittem orvoshoz és amikor az utolsó években már nem volt jól, én vagy a lányom vásároltunk be neki (saját pénzből). Amikor meghalt, sokkolt, amikor kiderült a hagyatéki tárgyaláson, hogy nem szerepelek a végrendeletében. Ott derült ki, hogy rengeteg pénze volt, csak nekem játszotta a szegény öreg néni szerepet. A lányom megkapta a férjem után járó köteles részt, de a két fia – akik tényleg rá sem néztek soha az öregasszonyra – is fejenként több millió forinttal lett gazdagabb és a feleségeik kapták a rengeteg ékszert. Én nem vártam semmi komoly örökséget, boldog lettem volna egy karkötővel is, de azon nem tudom túltenni magam, hogy 15 éven keresztül anyámként szerettem, ő pedig úgy kezelt engem a végrendeletben, mintha nem is léteznék.
