Nádasdy Nóra klinikai szakpszichológus szerint a kisbaba látványa, „babás” vonásai (nagy gömbölyű fej, nagy szemek, picike test), illata, hangocskája, testi közelsége ösztönösen gondoskodást, óvó-védő érzéseket vált ki minden felnőttből. Ennek evolúciós gyökerei vannak, ezek a kulcsingerek ösztönös anyai reakciókat indítanak el. A legtöbb anya azonnal beleszeret gyermekébe, amint először meglátja és magához öleli. A szülés utáni euforikus állapotban az érzelmek szokatlanul erősek, a nők ilyenkor fokozottan érzékenyek minden érzelmi-hangulati hatásra. A legtöbb anya olyan érzelmi áradást él meg újszülöttjét megpillantva és megérintve, amilyet korábban nem tapasztalt – sőt, talán nem is tudta, hogy képes ilyen intenzitású érzelmekre. Ez az emelkedett állapot a szülést követően hetekig fennállhat – magyarázta a szakember.
Ekkor hirtelen átrendeződnek a prioritások egy fiatal nő életében, és a baba válik elsődlegessé. Az ő elégedettsége, boldogsága a legfontosabb, minden más csak ezután jön. A legtöbb anya a gyermek megszületése után óriási belső erőt érez magában, és úgy érzi, hogy mindent megtenne az újszülöttért – ezzel a gondolkodásbeli, érzelmi, életmódbeli, motivációs átrendeződéssel pedig a fiatal nőből anya lesz.
Az első akadályok
A klinikai szakpszichológus szerint kisbabáról való gondoskodás gyakorlati, technikai része járhat néha nehézségekkel is. Ez egy napi munka, amelybe bele kell rázódni. Hogyan tápláljuk, hogyan nyugtassuk meg, hordozzuk-e, aludjunk-e vele: ezek mind anyai döntések, melyeket mindenkinek meg kell hoznia, saját elképzelése és értékrendje, és a baba igényei szerint. Sokan kételkednek saját anyai kompetenciájukban is, amihez hozzájárulhat a sok kéretlen tanács. Fontos, hogy ne akarjunk tökéletes anyák lenni, ne legyünk magunkkal elégedetlenek, és ne törekedjünk arra, hogy megfeleljünk valamilyen idealizált anya-képnek, vagy mások elvárásainak. Ha tudjuk, hogy mindent megteszünk a babánkért, ami tőlünk telik, az pontosan elég – hívta fel rá a figyelmet Nádasdy Nóra. Olvass még a témában
Önmagunk átértékelése
Hogy anyai szerepünkben mennyire érezzük magunkat komfortosan, mennyire érezzük magunkénak, abban szerepet játszhat a szülésélmény, a gyermek érkezésekor fennálló élethelyzet, a terhesség és fogantatás körüli életesemények. A kisbabáról gondoskodva sok gyermekkori emlék, hangulat bukkanhat fel, sok mindent megérthetünk önmagunkkal kapcsolatban, igen korai élmények is átértelmeződhetnek. Előfordul azonban, hogy a babára való ráhangolódás nem alakul ki. Ilyenkor ne érezzünk bűntudatot, ne magunkat vádoljuk, hanem kérjünk segítséget. Ha valaki úgy érzi, hogy gyermeke nem vált ki belőle érzéseket, esetleg ellenségesnek vagy közönyösnek érzi magát, vagy a babáról való gondoskodás extrém kimerítőnek tűnik, akkor mindenképpen forduljon szakemberhez, mert ez a szülés utáni depresszió jele is lehet – tudtuk meg a klinikai szakpszichológustól.