Elegendő 9 hónap arra, hogy valakiből anyuka legyen? Vagy maga a kisbaba születésének pillanata teszi a nőt anyává? Mi határozza meg, hogy valakiből édesanya váljon? Szakértőkkel beszélgettünk, hogy segítsenek megválaszolni nekünk ezeket a kérdéseket.
Nádasdy Nóra klinikai szakpszichológus szerint a kisbaba látványa, „babás” vonásai (nagy gömbölyű fej, nagy szemek, picike test), illata, hangocskája, testi közelsége ösztönösen gondoskodást, óvó-védő érzéseket vált ki minden felnőttből. Ennek evolúciós gyökerei vannak, ezek a kulcsingerek ösztönös anyai reakciókat indítanak el. A legtöbb anya azonnal beleszeret gyermekébe, amint először meglátja és magához öleli. A szülés utáni euforikus állapotban az érzelmek szokatlanul erősek, a nők ilyenkor fokozottan érzékenyek minden érzelmi-hangulati hatásra. A legtöbb anya olyan érzelmi áradást él meg újszülöttjét megpillantva és megérintve, amilyet korábban nem tapasztalt – sőt, talán nem is tudta, hogy képes ilyen intenzitású érzelmekre. Ez az emelkedett állapot a szülést követően hetekig fennállhat – magyarázta a szakember.
Ekkor hirtelen átrendeződnek a prioritások egy fiatal nő életében, és a baba válik elsődlegessé. Az ő elégedettsége, boldogsága a legfontosabb, minden más csak ezután jön. A legtöbb anya a gyermek megszületése után óriási belső erőt érez magában, és úgy érzi, hogy mindent megtenne az újszülöttért – ezzel a gondolkodásbeli, érzelmi, életmódbeli, motivációs átrendeződéssel pedig a fiatal nőből anya lesz.
Az első akadályok
A klinikai szakpszichológus szerint kisbabáról való gondoskodás gyakorlati, technikai része járhat néha nehézségekkel is. Ez egy napi munka, amelybe bele kell rázódni. Hogyan tápláljuk, hogyan nyugtassuk meg, hordozzuk-e, aludjunk-e vele: ezek mind anyai döntések, melyeket mindenkinek meg kell hoznia, saját elképzelése és értékrendje, és a baba igényei szerint. Sokan kételkednek saját anyai kompetenciájukban is, amihez hozzájárulhat a sok kéretlen tanács. Fontos, hogy ne akarjunk tökéletes anyák lenni, ne legyünk magunkkal elégedetlenek, és ne törekedjünk arra, hogy megfeleljünk valamilyen idealizált anya-képnek, vagy mások elvárásainak. Ha tudjuk, hogy mindent megteszünk a babánkért, ami tőlünk telik, az pontosan elég – hívta fel rá a figyelmet Nádasdy Nóra.
Önmagunk átértékelése
Hogy anyai szerepünkben mennyire érezzük magunkat komfortosan, mennyire érezzük magunkénak, abban szerepet játszhat a szülésélmény, a gyermek érkezésekor fennálló élethelyzet, a terhesség és fogantatás körüli életesemények. A kisbabáról gondoskodva sok gyermekkori emlék, hangulat bukkanhat fel, sok mindent megérthetünk önmagunkkal kapcsolatban, igen korai élmények is átértelmeződhetnek. Előfordul azonban, hogy a babára való ráhangolódás nem alakul ki. Ilyenkor ne érezzünk bűntudatot, ne magunkat vádoljuk, hanem kérjünk segítséget. Ha valaki úgy érzi, hogy gyermeke nem vált ki belőle érzéseket, esetleg ellenségesnek vagy közönyösnek érzi magát, vagy a babáról való gondoskodás extrém kimerítőnek tűnik, akkor mindenképpen forduljon szakemberhez, mert ez a szülés utáni depresszió jele is lehet – tudtuk meg a klinikai szakpszichológustól.
Segít a 9 hónap?
Az anyává válást segíti az a 9 hónapos időszak, amikor a baba az anyában fejlődik, hiszen a várandósság alatt már kialakul az anya és magzat közötti természetes kapcsolat. Ez az időszak lélektani oldalról is felkészíti mind az anyát, mind a magzatot a szülésre-születésre. – Minden anya elképzeli valahogyan a születendő gyermeket, és a legtöbb anya kommunikál is vele, érzékeli a jelzéseit, anya és magzat rezonálnak egymásra. Sok anya saját fantáziáiként éli meg ezeket a folyamatokat, mások a magzatot aktív résztvevőként érzékelik. Az anya-gyermek kapcsolat tehát már a várandósság alatt elkezd kibontakozni. Soha nem tapasztalt magabiztosságot adhat egy nőnek, hogy a teste képes táplálni és védeni egy növekvő, fejlődő új életet – árulta el Nádasdy Nóra.
A magzattal zajló tudattalan dialógus folyamán az anya saját belső világáról is egészen új képet kaphat, és mire a gyermek megszületik, sok minden átformálódhat a lelkében. A szakértő szerint ezáltal a figyelmi fókusz áthelyeződik, önmagával való viszonya megváltozik, céljai és törekvései is más hangsúlyt kapnak. A személyiség nagy változáson megy keresztül a várandósság alatt, azáltal, hogy az anya saját testi működéseit, korábban csak önmagát szolgáló életfunkcióit tulajdonképpen átengedi másnak, alárendeli egy másik életnek. – Ezt követően a saját, személyes érdekeinkről való lemondás a babával töltött mindennapok során már nem újdonság, addigra ismerőssé és természetessé vált. De mindenképpen fontos megemlíteni azokat az édesanyákat is, akik nincsenek vér szerinti kapcsolatban gyermekükkel, mert örökbe fogadás során váltak anyává. Ők ugyanolyan teljes értékűek anyai szerepükben, tehát az anyai szerepet várandósság nélkül is tökéletesen magáénak érezheti az, aki élete során anyává válik. A várandósság megkönnyíti a személyiség fokozatos felkészülését, érlelődését, alakulását az anyai szerepre, de nem elengedhetetlen feltétel hozzá – mondta a pszichológus.
Megtartani a női szerepet
A szakértőt arról is kérdeztük, az anyai szerep felvétele mellett hogyan lehet megtartani a női szerepet, a feleség szerepét. Véleménye szerint egy harmonikus, stabil párkapcsolatban az apa is ugyanolyan euforikus hangulatba kerül a baba megérkezését követően, mint az anya, és az első hetek ebben a szokatlanul felborult, boldog állapotban telnek. – A legtöbb családban a férfi és nő közötti érzelmi kapcsolat mélyebbé, intimebbé válik azáltal, hogy közös gyermekük született. Egymás iránt is egészen új érzések bontakozhatnak ki, új és ismeretlen módon találhatunk egymásra. A hétköznapokban persze sok a megoldandó feladat, a kisbaba gyakran az anya minden idejét és energiáját leköti, és a kialvatlanság sem tesz jót senkinek. Fontos a fizikai kondíció fenntartása, elsősorban az állóképesség és a hangulat szempontjából. Sok anya a testi változások hatására elégedetlenné válik önmagával, emiatt kerülni kezdi az intimitást, amit párja a szexualitás elutasításaként értelmezhet. Ez sokszor nagyon rosszul esik a férfiaknak – tette hozzá a szakember –, és nem értik az okát.
Nádasdy Nóra azt tanácsolja, hogy maradjon idő beszélgetésre, a pár tudjon őszintén és nyíltan kommunikálni egymással, és a kapcsolatukra is fordítsanak időt a gyermek mellett. Előfordul, hogy fiatal anyák azt érzik: semmi más nem érdekli őket a kisbabájukon kívül, minden és mindenki más háttérbe szorul számukra. Azonban hosszú távon mindenkinek csak jót tesz, ha a szülők párként is jól funkcionálnak és boldogok együtt. A kapcsolat működtetése energiát igényel, de ezt az anya nem a gyermekétől veszi el, hanem hosszú távon neki tesz jót ezzel.
Hosszabb folyamat
Az anyává válás nem pillanatszerűen következik be, már a kislányok babás játékaiban is megkezdődik az anyaszerepre való felkészülés, aztán a serdülő-, és ifjúkori álmodozások is a folyamat részének tekinthetők, éppen úgy, mint a lázadozások a saját anyákkal szemben. Dr. Rostás Rita pszichológus szerint megfogadjuk, hogy mi az, amit biztosan másként, és mi az, amit jó szívvel átveszünk saját édesanyánk szokásrendszeréből. – Ennek a folyamatnak egyik jelentős állomása a baba megszületése, de ez nem a végállomás: az újszülött reakcióival, azzal, ahogy figyel ránk, ahogy megnyugodva hozzánk simul, vagy éppen azzal, hogy hiába vesszük ölbe, továbbra is kétségbeesetten sír, tovább formálja anyaszerepünket – magyarázta a szakember.
Ha korai a baba
Az anyaszerep kialakulását sok tényező befolyásolja – az egyik talán leggyakrabban emlegetett nehézség a túl korán, éretlenül érkező baba. Ez jelentős szorongást kelt az anyában, és az elkülönítés is hátráltathatja a babára való ráhangolódást. – A szorongás, a stressz különben is nehezíti az anyai szerep felvételét. A megélhetési, lakhatási vagy egyéb egzisztenciális gondok az anyaszerep gyengítésén keresztül is veszélyeztetik a család működését. Az anya fiatal életkora, éretlensége is negatív hatású lehet, de az is, ha a gyerekvállalás mögött valamilyen manipulatív szándék állt, például abban reménykedett egy fiatal, hogy a baba érkezése megmenti az instabillá vált párkapcsolatot. Hátráltató lehet az is, ha például valamelyik nagymama vonja kétségbe, hogy az anya képes jól ellátni a gyermekét – hívta fel rá a figyelmet a pszichológus.
Nagyon fontos, hogy az újdonsült anyai szerep mellett a további szerepeink ápolását se hanyagoljuk el. A szakértő szerint teljesen természetes, ha kezdetben a figyelem főként a babára irányul – ebben az időszakban a fizikai fáradtság a kimerülésig is fokozódhat az újszülött melletti „24 órás ügyelet” következtében, a más állapot miatt pedig az anyuka alakja sem a régi még. Ilyenkor a háttérbe szorult női, és a feleség szerepet újra elő kell csalogatni. – Ebben a türelmes, támogató férj sokat segíthet, és persze a nagycsalád is sokat tehet, ha átvállal a terhekből valamit – tette hozzá –, ha biztosítanak olyan szabad időt, melyet a házaspár kettesben tölthet.