Önmagunk átértékelése
Hogy anyai szerepünkben mennyire érezzük magunkat komfortosan, mennyire érezzük magunkénak, abban szerepet játszhat a szülésélmény, a gyermek érkezésekor fennálló élethelyzet, a terhesség és fogantatás körüli életesemények. A kisbabáról gondoskodva sok gyermekkori emlék, hangulat bukkanhat fel, sok mindent megérthetünk önmagunkkal kapcsolatban, igen korai élmények is átértelmeződhetnek. Előfordul azonban, hogy a babára való ráhangolódás nem alakul ki. Ilyenkor ne érezzünk bűntudatot, ne magunkat vádoljuk, hanem kérjünk segítséget. Ha valaki úgy érzi, hogy gyermeke nem vált ki belőle érzéseket, esetleg ellenségesnek vagy közönyösnek érzi magát, vagy a babáról való gondoskodás extrém kimerítőnek tűnik, akkor mindenképpen forduljon szakemberhez, mert ez a szülés utáni depresszió jele is lehet – tudtuk meg a klinikai szakpszichológustól.
Segít a 9 hónap?
Az anyává válást segíti az a 9 hónapos időszak, amikor a baba az anyában fejlődik, hiszen a várandósság alatt már kialakul az anya és magzat közötti természetes kapcsolat. Ez az időszak lélektani oldalról is felkészíti mind az anyát, mind a magzatot a szülésre-születésre. – Minden anya elképzeli valahogyan a születendő gyermeket, és a legtöbb anya kommunikál is vele, érzékeli a jelzéseit, anya és magzat rezonálnak egymásra. Sok anya saját fantáziáiként éli meg ezeket a folyamatokat, mások a magzatot aktív résztvevőként érzékelik. Az anya-gyermek kapcsolat tehát már a várandósság alatt elkezd kibontakozni. Soha nem tapasztalt magabiztosságot adhat egy nőnek, hogy a teste képes táplálni és védeni egy növekvő, fejlődő új életet – árulta el Nádasdy Nóra.
A magzattal zajló tudattalan dialógus folyamán az anya saját belső világáról is egészen új képet kaphat, és mire a gyermek megszületik, sok minden átformálódhat a lelkében. A szakértő szerint ezáltal a figyelmi fókusz áthelyeződik, önmagával való viszonya megváltozik, céljai és törekvései is más hangsúlyt kapnak. A személyiség nagy változáson megy keresztül a várandósság alatt, azáltal, hogy az anya saját testi működéseit, korábban csak önmagát szolgáló életfunkcióit tulajdonképpen átengedi másnak, alárendeli egy másik életnek. – Ezt követően a saját, személyes érdekeinkről való lemondás a babával töltött mindennapok során már nem újdonság, addigra ismerőssé és természetessé vált. De mindenképpen fontos megemlíteni azokat az édesanyákat is, akik nincsenek vér szerinti kapcsolatban gyermekükkel, mert örökbe fogadás során váltak anyává. Ők ugyanolyan teljes értékűek anyai szerepükben, tehát az anyai szerepet várandósság nélkül is tökéletesen magáénak érezheti az, aki élete során anyává válik. A várandósság megkönnyíti a személyiség fokozatos felkészülését, érlelődését, alakulását az anyai szerepre, de nem elengedhetetlen feltétel hozzá – mondta a pszichológus. Olvass még a témában
Megtartani a női szerepet
A szakértőt arról is kérdeztük, az anyai szerep felvétele mellett hogyan lehet megtartani a női szerepet, a feleség szerepét. Véleménye szerint egy harmonikus, stabil párkapcsolatban az apa is ugyanolyan euforikus hangulatba kerül a baba megérkezését követően, mint az anya, és az első hetek ebben a szokatlanul felborult, boldog állapotban telnek. – A legtöbb családban a férfi és nő közötti érzelmi kapcsolat mélyebbé, intimebbé válik azáltal, hogy közös gyermekük született. Egymás iránt is egészen új érzések bontakozhatnak ki, új és ismeretlen módon találhatunk egymásra. A hétköznapokban persze sok a megoldandó feladat, a kisbaba gyakran az anya minden idejét és energiáját leköti, és a kialvatlanság sem tesz jót senkinek. Fontos a fizikai kondíció fenntartása, elsősorban az állóképesség és a hangulat szempontjából. Sok anya a testi változások hatására elégedetlenné válik önmagával, emiatt kerülni kezdi az intimitást, amit párja a szexualitás elutasításaként értelmezhet. Ez sokszor nagyon rosszul esik a férfiaknak – tette hozzá a szakember –, és nem értik az okát.