Feltételek
Az unokanővéremet, Csillát akkor hagyta ott a férje, amikor a gyerekeik négy- és másfél évesek voltak. A pasi belezúgott egy 22 éves kiscsajba – no komment – akihez odaköltözött, Csilla pedig ottmaradt a két kisgyerekkel és meg kellett oldania az életét. Akkor már 4,5 éve kiesett a munkaerőpiacról és borzasztó nehezen talált munkát, mert a cégek nem kapkodnak egy kisgyerekes egyedülálló anyáért. Nos, én már a kapcsolatunk elején közöltem a kedvesemmel, hogy velem EZ biztosan nem fog megtörténni, én sosem fogom magam ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozni. Amikor elkezdtük tervezni a gyereket kikötöttem, hogy vagy havonta utal nekem egy fizetésemnek megfelelő összeget egy külön bankszámlára – amihez csak nekem van hozzáférésem – vagy segít megoldani, hogy három hónap után visszamehessek dolgozni.
Mivel okos férfi – ezért is mentem hozzá – megértette, hogy az anyaság gyakorlatilag ingyenmunka: amíg ő szépen tovább építi a karrierjét, addig én nulla fizetéssel esek ki évekre a munkaerőpiacról, ahova évekkel később, anyaként csak nagy hátránnyal kerülök vissza és kezdhetem a nulláról. A megoldás az lett, hogy mindkét nagymamát aktivizáltuk, akik hétköznaponként váltva voltak a babával, amíg én hatórában dolgoztam. Hetente háromszor mentem be az irodába, két napot pedig home office-ban voltam. A tejem lefejtem és szerencsére a távollétem a gyerek kétórás alvóidejére esett, így abszolút megoldható volt a dolog. Nem érdekel, ki mit gondol, ez így volt a legjobb, mindenkinek: nekem, a férjemnek, a nagyiknak és a babának is.
