Túlélő üzemmód
Egyszer összefutottam egy volt (férfi) kollégával és beültünk egy kávézóba dumcsizni. A találkozó végén csodálkozott, hogy milyen jó a humorom, milyen jókat lehet velem nevetni és milyen „csajos” vagyok. Elkerekedett a szeme, amikor mondtam neki, hogy egy multinál egy nő kénytelen elférfiasodni, ha azt akarja, hogy komolyan vegyék.
Körömszakadtáig
Anyámnak három munkahelye volt. Nem azért, mert munkamániás volt, hanem mert kénytelen volt ennyi helyen dolgozni, hogy el tudjon minket tartani. Hárman voltunk testvérek és az apám sosem volt a munka hőse. Nem volt rossz ember, szeretett minket, de nem bírta a kötöttségeket. Szeretett jókat enni, iszogatni, szórakozni.
Egyszer azért rúgták ki, mert nem ment be dolgozni – és minket sem vitt iskolába – hanem kimentünk a strandra, mert jó idő volt. Gyerekként persze imádtuk ezért és nem értettük, anya este miért üvöltözik vele. Csak felnőttként esett le mindannyiunknak, hogy szegény anyánk miért volt ilyen szigorú, ilyen kemény és ilyen rosszkedvű mindig, amikor apa egy vicces, jópofa fickó volt. Anya kénytelen volt ilyenné válni a link férje mellett, ha nem akarta, hogy utcára kerüljünk. Olvass még a témában
