A legidősebb fiam kb. hatéves koráig emlékezett a születésére. Azt mondta, egy sötét helyen volt beszorulva és nem kapott levegőt, de jött a „nagy ember”, aki kinyitotta neki az ajtót. Császármetszéssel szültem és az orvos egy nagydarab férfi volt.
A kisebbik lányom ötéves koráig rendszeresen beszélt régi életéről (három gyereke volt és egy farmon laktak) de sosem láttunk ebben semmi ijesztőt, olyan természetesen mesélt róla. Egyszer autóbalesetünk volt és ugyan megpördültünk és beleszaladtunk egy árokba, szerencsére senki nem sérült meg. A feleségem és a két másik gyerek sokkot kapott, sírtak és remegtek, de a kisebbik lányom teljesen nyugodtan viselkedett. Mikor kérdeztem, jól van-e, azt mondta, igen, mert a szellembarátja tegnap mondta neki, mi fog történni és tudta, hogy nem lesz bajunk.
A kisfiam négyévesen a játékait rakosgatta és csak úgy lazán odavetette nekem, hogy „mikor nagy voltam, a gép levágta a fejem.” Mikor látta, hogy értetlenül nézek rá, a kezével demonstrálta az egyik játékfiguráján. Adtam neki egy papírlapot, hogy rajzolja le a gépet és meghűlt bennem a vér: egyértelműen egy guillotine volt. Még azt is tudta, hogyan működik.
