„Még sosem láttam előtte üres hűtőszekrényt” – Ekkor döbbentél rá, hogy jómódú vagyok

Amikor átjött egy osztálytársam és lehidalt, hogy a szobámban van külön hűtőszekrény, tele dobozos üdítővel, csokival és jégkrémmel. Nekem természetes volt, hogy van, hogy ne kelljen végigmenni a fél házon, le a földszintre, ha megszomjazom vagy megkívánok egy kis nasit. Mondtam, hogy vegyen nyugodtan és megkérdezte, vehet-e kettőt, hogy az öccsének is vigyen, mert ők sosem kapnak csokit. El sem tudtam képzelni, milyen az, hogy valaki nem akkor eszik csokit vagy fagyit, amikor akar.

Egyetemen. Nekem természetes volt, hogy a szüleim béreltek nekem egy nagy lakást, volt kocsim és bőséges költőpénzem, hogy csak a tanulásra koncentrálhassak. Nem értettem, a többiek miért vesznek fel diákhitelt és miért nem jelentkeznek a külföldi tanulmányutakra. Aztán az egyik lány félrehívott és felvilágosított, hogy a többség örül, ha tud venni annyi zacskós levest, ami kitart hónap végéig. Ledöbbentem, hogy a többieknek dolgoznia kellett, hogy hó végén szó szerint éheztek, hogy nem volt pénzük új télikabátra. Nekem addig ez teljesen ismeretlen volt, csak a filmekben láttam a pénztelenséget.