A (nép)mesék az ember lelkéhez szólnak és nyelvezetük (szimbólumrendszerük) univerzális
Az emberi létezést megfelelően keretbe foglaló, a csoportemlékezet generációról generációra örökítő mesék képesek meggyőzni arról, hogy a jó (erők, egyének) mindig győzelmet aratnak a gonosz/rossz (erők, egyének) fölött. Ám a próbákat, akadályokat semmiképpen sem tudják megkerülni. A fájdalom, a betegség, a nélkülözés, a csalódás éppoly szerves része a létezésnek, mint az öröm, az egészség, a gazdagság, a béke és a harmónia. Egyik sem rendezkedik be véglegesen az ember életébe, hiszen a gazdag is válhat földönfutó nincstelenné, ugyanakkor a szegény is lehet kincsben dúskáló nagyúr.
A szimbólumok nyelvén szóló mesék birodalmában nem létezik kétfejű sárkány; az esetek többségében nem a legidősebb fiú győzedelmeskedik; a szerencsét próbáló útjába soha nem egyetlen akadály/próbatétel gördül; a halál nem a végső állomás, ahonnan többé nincs visszatérés stb. A mese dorgálhat, vigasztalhat, megerősíthet, sőt: gyógyíthat is, terápiás értékkel bír.
