Csak egy egészen kicsi plusz munka. Elvállalod?
Különös mondat ez, mert az igazságtartalma egészen addig megdönthetetlennek látszik, amíg rá nem bólintunk.
Azonban, ha egyszer már igába hajtottuk a fejünket, jönnek a részletek, és az elhallgatott információk: a végső szöveget a főnöknek kell majd elfogadnia, aki mindig mindent háromszor visszadob, igaz, hogy csak 20 perces munka, de vasárnap negyed kettőkor – hajnalban – kellene bejönni, és amikor 10 ezer leütést mondtak, valójában 10 oldalra gondoltak. Azért nem gond így sem, ugye?
Csak egy sör, és otthon vagyok!
Hányszor, de hányszor hallottam már ezt a fogadalmat telefonban, hogy aztán a barát/lakótárs/vendégül látott családtag hajnalban, enyhén illuminált állapotban tántorogjon haza? A dolgot csak azért nem értem, mert egyelőre senkinek nem vagyok az anyukája, tehát felőlem akkor és annyi sört isznak, amennyit a saját belátásuk megenged.
Akkor meg miért nem lehet azt mondani: hajnalban jövök, ne várj meg. Minek a körítés, és miért kell nekem mindig egy szemforgatással válaszolnom ezekre a telefonhívásokra?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
