Csak egy sör, és otthon vagyok!
Hányszor, de hányszor hallottam már ezt a fogadalmat telefonban, hogy aztán a barát/lakótárs/vendégül látott családtag hajnalban, enyhén illuminált állapotban tántorogjon haza? A dolgot csak azért nem értem, mert egyelőre senkinek nem vagyok az anyukája, tehát felőlem akkor és annyi sört isznak, amennyit a saját belátásuk megenged.
Akkor meg miért nem lehet azt mondani: hajnalban jövök, ne várj meg. Minek a körítés, és miért kell nekem mindig egy szemforgatással válaszolnom ezekre a telefonhívásokra?
Bocs, hogy megint lemondom, de a jövő héten tényleg ráérek!
Mindenkinek van legalább egy olyan barátja, aki a lehető legváratlanabb időpontokban jelentkezik be, és akinek a megkeresésére a naptárunk ellenőrzése nélkül mondunk igent, mert úgyis tudjuk, hogy az utolsó pillanatban majd lemondja a találkát.
Aham, jövő héten, hát persze? Mikor? Ó, nekem bármelyik időpont egyformán megfelel arra, hogy majd újra lemond.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
