Király Tamás meglehetősen forradalmi művész volt, a stílus, ami ő volt, nemcsak az életében, nemcsak a művészetében, de az alkotói munkamenetében is uralkodó volt. Másképp alkotott, mint a divatművészek zöme. Másképp is élt. Amit Király Tamás létrehozott, azok nem a ruhái – azok csak olyan hátramaradt tárgyak, mint Heléna fátyla, amelyet a szomorú Faust gyászában markol.
Nem is a show-i, a demonstrációi – hanem az, amit a show-i bemutattak, demonstráltak. Egy látásmód, egy attitűd, egy hozzáállás, egy viszony a valósághoz, szépséghez, az „öltözködéshez”, a ruhákhoz, a világhoz. Ez a látásmód megvan, és megmarad. És ez ő. Ez Király Tamás.
