Azon a véleményen vagy, hogy a karácsony akkor teljes, ha a fa alatt ott sorakoznak a gondosan becsomagolt, személyre szóló meglepetések? Sokáig én is így éreztem – vagy inkább ezt láttam mindenhol.
Aztán pár éve összeült a család és kimondtuk azt, amit addig egyikünk sem mert: mi lenne, ha idén egyszerűen nem ajándékoznánk egymásnak? Nem volt ebben lázadás a hagyományok ellen vagy fásultság a karácsony miatt, inkább csak egy halk felismerés, hogy talán túlságosan belecsúsztunk a „muszáj-meglepetések” világába. Bonbonok, teák, bögrék, sálak, minőségi borok… jól eső, kedves gesztusok, de mindannyian azt éreztük, hogy csak azért cserélnek gazdát évről évre, mert „úgy illik” és mert megszoktuk, hogy „így csinálja mindenki”.
Amikor a „nem ajándékozunk” tényleg felszabadít
A családi, baráti körben, felnőttek között kötöttük meg azt a szövetséget, amit mindenki megkönnyebbülten üdvözölt. Úgy festett, tényleg meguntuk a kényszeresnek és feleslegesnek érzett köröket, az értéktelen kiadásokat és azt a furcsa, belső nyomást, ami akkor jelentkezik, amikor „venni kell valamit”. Olvass még a témában
Festői szépségű borsodi falu, Mályinka rejti a Málna Majort, a mesés vendégházat, ahol mennyei lekvárok és kencék is készülnek
„Az orvos azt mondta ez reflux, amit rendbehoz majd a savlekötő, miközben szívrohamom volt.” – A leglekezelőbb diagnózisok, amiket nők kaptak
Ez a sötét oldala annak, hogy igazi empata vagy
Hogyan tanítsam meg a lányomnak, hogy merjen pihenni, ha én sem merek?
A gyerekek érkezése persze új helyzetet teremtett: őket mindig megajándékoztuk, és ez ma is így van. A felnőttek közti ajándékstop viszont annyira jól működött, hogy idővel a tágabb családra is kiterjesztettük. Emlékszem, mennyire megkönnyebbültem és milyen egyszerű volt akkor a december: nem írtunk listákat, nem hasonlítgattuk az árakat, nem rohangáltunk a tömeggel vagy bújtuk a webáruházakat, hogy még időben megérkezzen a rendelés. Egyszerűen csak együtt áramoltunk a szezonnal. Beszélgettünk, nosztalgiáztunk, miközben mindenki hozott valamit az ünnepi asztalra, hogy még a vendéglátónak se kelljen órák hosszat a konyhában robotolnia. Talán a legszebb az volt az egészben, hogy mindenki könnyebben jelen tudott lenni.
