Lesz, ami hoz ránk több „víg eszetendőt”
…mert mindig van egy szebb holnap. A magyar válogatott az Európa-bajnokság után egy sokkal biztatóbb jövővel kecsegtet minket, mint amit még a 2015-ös novemberi Eb-selejtező előtt remélhettünk. Most már nekünk is van kikért izgulnunk. Mi is becsatlakoztunk a metrón hangosan éneklő és ünneplő szurkolók örömtáncába, és alig várjuk, hogy újra egy emberként támogathassuk a magyar csapatot, hiszen lesz rá lehetőség. A fiúk már koncentrálnak a Vb-selejtezőkre és mi sem fogunk továbbkapcsolni, ha focit látunk a tévében!
A „magyar focit” mi is megszerettük
A sportrajongás egy életre szóló elköteleződés, ami most már a női észnek is felfoghatóvá, sőt befogadhatóvá vált. Bennünk is kialakult egy érzelmi alapú kötődés, amit a spanyol vagy a német gólöröm többé már nem írhat felül. Az anyák végre „Messi” és „C. Ronaldo” feliratú pólók helyett Gera vagy Böde nevével ellátott mezbe öltöztetik a fiaikat, és innentől kezdve szívesebben járunk majd ki a magyar focimeccsekre. A magyar gólöröm a mi szívünket is megdobogtatta, mert már nekünk is van valamink, ami emberek millióiból váltja ki egyszerre az örömöt, a sport és a nemzet szeretetét. A következő ilyenig pedig mi is bármikor szívesen énekeljük teli torokból a férfiakkal együtt, hogy „az éjjel soha nem érhet véget…”, hiszen még csak most kezdődött el – számunkra is.
