Rombolva
Az ötéves lányom a húga születése után démonná vált. Széttörte a kicsi összes játékát, mindent el akart pusztítani, ami a babáé volt. A kicsi keresztelőjére a nagyi vett mindkettejüknek egy-egy csodaszép kis rucit egy vagyonért, hogy „szép legyenek a lányok a fotókon” és a nagyobbik reggelre ollóval szétszaggatta a húga ruháját.
A kocka el van vetve
A konyhában mosogattam, amikor feltűnt, hogy túl nagy a csend: ez sosem jelent jót, ha van egy kisbabád és egy négyéves gyereked. A nappaliba pillantottam és azt láttam, hogy a kicsi édesdeden alszik a kiságyban, a nagyfiam pedig felette áll, magasra lendített kezében egy rubik kockával. Rákiabáltam, mire kifejezéstelen tekintettel a szemembe nézett és teljes erőből az öccse arcába vágta a kockát. Odarohantam és a vizes kezemmel lekevertem neki egy hatalmas pofont, így mindkét gyerek bömbölt. Évekig jártunk gyerekpszichológushoz, mire el tudta fogadni a kisöcsit. Ma sem szereti, de legalább már nem bántja.
