Akkor most elbújunk vagy jelen vagyunk?
Természetesen a rejtőzködés is felismerhetővé vált. A monokróm szettek, a túlméretezett sziluettek, a logó nélküliség ma már egyértelmű stíluskód.
A láthatatlanság is látható lett.
De talán nem is az eltűnés a cél, hanem a szabadság. Annak a szabadsága, hogy nem kell mindig reagálni, bizonyítani, üzenni. A rejtőzködő divat nem a divat feladása, hanem új megállapodás önmagunkkal. Hogy nem minden nap szól a külvilágnak. Hogy néha elég, ha mi érezzük jól magunkat benne. Talán ez az egész nem az eltűnésről szól, hanem az energiamenedzsmentről. Arról, hogy nem akarjuk minden reggel kifelé fordítani a figyelmünket, nem akarunk nap mint nap vizuális állásfoglalást tenni a világról. A halk öltözködés teret ad annak, hogy más dolgok kerüljenek fókuszba, pl.a gondolataink, a munkánk, a valódi jelenlétünk. Nem azért öltözünk így, mert nem akarunk látszani, hanem mert végre mi döntjük el, mikor igen.
