Együtt, mégis egyedül
A húgom leépítette a barátait és elhanyagolja a családját a férje miatt. A férje minden péntek este a haverjaival van, egész szombaton az ágyban szenved a másnaposságtól, vasárnap pedig mennek a szüleihez ebédre. Minden egyes hétvége így telik, a gyerekekkel csak húgom foglalkozik, akinek így sem ideje, sem energiája és már sajnos igénye sincs társasági életet élni.
Tudom, hogy egyedül van és nincs jól, de a magányt a házasság velejárójaként kezeli. Megsértődött, amikor mondtam neki, hogyha egyedül lenne is kevésbé lenne rosszabb neki mint így, hogy láthatatlanná vált a férje mellett.
