Már gyerekkoromban tudtam, hogy újságíró szeretnék lenni. Nemcsak lapozgattam a színes magazinokat, hanem képeket is vágtam ki belőlük, és azokból ragasztottam össze a „saját” újságomat.
Ezek a színes lapok voltak az első lépések az álmom felé, a kis próbálkozásaim, ahol a képzeletem és a kreativitásom találkozott a valósággal. Akkor még nem tudtam, hogy az út, ami előttem áll, rögös, bizonytalan és tele lesz kihívásokkal, de ma, tíz év tapasztalattal a hátam mögött, bátran mondhatom: nem választanék mást. Azonban néhány dolgot egész biztosan tanácsolnák a fiatalabb önmagamnak.
Ne válaszd mindig a „biztosat”
Sokszor halljuk azt a tanácsot, hogy „legyen inkább biztos pályád, válassz valami stabilat, ami garantálja a megélhetést”. Tíz évvel ezelőtt én is sokszor megkaptam. A legtöbbek szerint magyartanárnak kellett volna mennem (valóban jó néhány érv szólt mellette), és olykor kétségeim voltak, vajon jól döntök-e, hogy én mégis kitartok az újságírói pálya mellett. Olvass még a témában
De az idő megtanította: ha valaki a kezdetektől azt érzi, hogy egy szakma nem neki való (mint én a tanári pályánál), az valószínűleg nem véletlen. A biztonság illúziója nem helyettesítheti a boldogságot. Érdemes bátran követni a saját utunkat, még ha a környezetünk nem is mindig érti meg.