Végre megtaláltam a legegyszerűbb módját a fenyőtűk eltakarításának.
Egy olyan házban nőttem fel, ahol a szöszhengert ipari mennyiségben vásároltuk. Részben azért, mert mindig volt két macskánk, egy rövid szőrű cirmos, aki úgy hullajtotta a szőrét, mintha ez lenne a főállása és egy hosszú szőrű szépség, aki szó szerint apró „pihenyomokat” hagyott maga után. Idővel azonban rájöttem, hogy a szöszhenger messze nem csak ruhákhoz hasznos. Ma már van belőle a lakás szinte minden pontján, az autóban, sőt még a táskámban is. Az ünnepi időszakban pedig kifejezetten nélkülözhetetlen kellékké válik.
A fenyőtű mint alattomos ellenség
A fenyő tűlevele elsőre ártatlannak tűnik. Kicsi, illatos, természetes. A valóságban viszont elképesztően ügyes abban, hogy mindenhová beférkőzzön. A kanapé alá, a szőnyeg szálai közé, az előszobai cipők talpába, sőt, valahogy még az emeleti hálóban is felbukkan, miközben a fa soha nem járt ott. Ráadásul van egy különleges tulajdonsága, ha egyszer letapad egy textilhez, nem adja könnyen magát. Olvass még a témában
