Sokáig elkerültem a frufrut, mert őszintén szólva lusta vagyok hozzá. Mindig is tudtam, hogy rendszeres odafigyelést igényel, és hogy ha nem csinálom meg rendesen, inkább ciki lesz, mint menő. Látom a nőket, akiknek tökéletesen egyenes, gondosan levágott frufrujuk van, és csodálom őket, de tudtam, hogy ez nem én vagyok. Aztán megjelent a kócos frufru, és teljesen átírta a szabályokat.
Ez az a frizura, ami nem tőled vár precizitást, hanem te vársz tőle karaktert. Nem kell minden reggel hajvasalót fogni hozzá, nem kell aggódni, ha a párától kicsit összegubancolódik, és nem kell kéthetente fodrászhoz rohanni, hogy ne nézz ki igénytelennek. Épp ellenkezőleg, minél természetesebb, annál jobb. A kócos frufru az egyetlen hajtrend, ahol a tökéletlenség maga a cél.
Miért éppen most robbant be?
Az utóbbi időben minden frufru-trend ugyanabba az irányba mutat, a természetes, laza, „pont annyira megcsinált, amennyire kell” esztétika felé. A szellemfrufru, a Birkin-frufru, a francia lány frufru, mind azt az érzést kergetik, amikor a haj mintha magától nézne ki jól, mintha csak úgy esett volna oda. A kócos frufru ennek a vonulatnak a legtisztább és legőszintébb megjelenési formája. Van ebben valami nagyon korszellemszerű is. Egyre többen fáradnak bele a túlpolírozott, filter-szintű esztétikába, mind a sminknél, mind a hajnál. Az emberek valódit akarnak, nem tökéleteset. A kócos frufru pontosan ezt testesíti meg, egy frizura, ami karakteres és figyelemfelkeltő, de közben azt üzeni, hogy nem töltöttél vele órákat. Olvass még a témában






