A karácsony – jó esetben – nemcsak egy évről évre ismétlődő ünnep, hanem egy ősi, mélyen spirituális időszak is, amikor az ember lelke egészen közel kerül valamihez, amit a hétköznapok során hajlamos elfelejteni…
Egyáltalán nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy ráérezz: ebben az időszakban valami több történik a világban. Valami, ami nem a dekorációról, a kipiálandó listákról, az ajándékokról vagy a tökéletes ünnepi menüről szól, hanem arról, hogy mi van benned.
A karácsonyfa, mint a lélek tükre
A modern ünnep kellékei között talán a karácsonyfa hordozza a legtöbb ősi, mély jelentést. Az örökzöld fa a tél sötétjében az élet folytonosságára emlékeztet minket már évezredek óta. Arra, hogy még akkor is van valami, ami él, növekszik és kitart, amikor minden más elcsendesedik, vagy éppen halottnak tűnik. A fenyő felfelé törő ágaiban szimbolikusan ott bújik az emberi vágy, hogy kapcsolódjunk valami magasabbhoz, valamihez, ami örökkévaló. Olvass még a témában
A díszek nem pusztán szépek és gyönyörködtetik az esztétikai érzékünket, főleg nem akkor, ha próbáljuk keresni a mögöttes tartalmukat. Minden egyes pislákoló fény, csillag és gömb egy-egy minőségre emlékeztet. A ragyogó csillag például az útmutatásról szól, a fények pedig a belső világosságot idézik fel, azt, ami akkor is velünk van, ha nehezebb időszakokat élünk.
A karácsonyfa valójában egy háromdimenziós, kivetült térképe annak, amit az ünnep igazán megmozgat: a reményt, a békét, a szeretetet és az újrakezdés lehetőségét.