Decemberben azonban nemcsak a fény születik újjá
… hanem a női lét egyik legmélyebb szimbóluma is aktivizálódik: a befogadás és a várakozás ereje kerül előtérbe. A karácsony körüli vágyott és megteremtett csend nem üresség, hanem egy termékeny, megfoghatatlan, univerzális tér. Olyan, mint a sötét, meleg anyaméh, amiben akkor is ott rejlik az új élet, ha a szemünkkel nem láthatjuk.
Ez az időszak arra hív, hogy abbahagyd a görcsös teljesítést és teret engedj annak, ami jönni szeretne. Nem kell mindent kézben tartanod és nem kell tudnod, pontosan mikor indul a változás, de érdemes megengedőnek lenned önmagaddal. Ahogy a természet is pihen a télben, úgy neked is jogod van megállni és ezzel teret adni annak, ami tavasszal majd (ennek köszönhetően) újraéled benned. Ez az évszak a legalkalmasabb arra, hogy letedd a régit, azokat a gondolatokat, viselkedési mintákat, sérelmeket, amelyek már nem szolgálnak téged.
Talán a legmélyebb spirituális jelentés, amit a karácsony magában hordoz az, hogy mindkét minőség – a fény és a sötétség – is része az életnek. És hogy nem kell félnünk attól, ha épp kevesebb a fényünk, mert a csendesebb, sötétebb időszakok ugyanúgy szükségesek, mint a sugárzóak… Olvass még a témában
