Én tudom magamról, hogy nekem ez nem elég. Nem akarok csak „jól meglenni” valakivel. Azt akarom, hogy legyen köztünk élet. Hogy nevessünk, hogy vitatkozzunk, hogy inspiráljuk egymást, hogy újra és újra felfedezzük, kik vagyunk – külön és együtt is. Nem várom el, hogy minden nap tűzijáték legyen, de nem szeretnék belesüppedni abba a szürkeségbe, ahol a kapcsolat már csak logisztika.
Lehet, hogy ez idealista hozzáállás. Lehet, hogy nehezebb út. De ha választanom kellene egy „jól működő” kapcsolat és egy valódi, élő kapcsolat között – még ha az több munkát, több kockázatot, több sebezhetőséget is jelent –, én az utóbbit választanám.
Mert a „jól megvagyunk” azt jelenti: nem rossz. De az élet túl rövid ahhoz, hogy beérjem azzal, ami „nem rossz”. Azt szeretném, ami jó. Ami mozgat, ami inspirál, amihez minden nap érdemes visszatérni.
És ha ehhez néha az kell, hogy egyedül legyek, hogy legyen esélyem valami igazihoz – akkor azt is vállalom. Mert a szeretet, amiben csak „meg vagyunk”, nem az a szeretet, amire vágyom. Én nem „meglenni” akarok valakivel. Hanem azt érezni, hogy nem tudok meglenni nélküle. Olvass még a témában
Szívesen választunk olyan partnert magunk mellé, akivel együtt téphetjük fel gyerekkori sebeinket
„Soha ne mondd ki, hogy szereted.” – 10 tiltott dolog, ha meg akarod őrizni a méltóságod a ‘situationship’-ben
Már nem hiszek a szőke hercegben és legszívesebben lerúgnám a lováról
„Törpepornót nézett titokban” – A pillanat, ami megölte az érzéseidet valaki iránt
