A minőség a kulcs, nem a mennyiség
Ahogy az évek telnek, egyre inkább azt látom: nem az számít, hány barátunk van, hanem hogy milyen mély a kapcsolatunk azokkal, akik megmaradtak, vagy akiket útközben találtunk. Egy-két ember, akivel igazán őszinték lehetünk, akikkel tudunk nevetni, hallgatni, sírni, elég lehet ahhoz, hogy ne érezzük magunkat egyedül ebben a rohanó világban.
Hiszek benne, hogy a barátság nem a fiatalság privilégiuma, hanem egy olyan kapcsolati forma, amelynek felnőttként is van helye az életünkben – ha helyet adunk neki. Mert a barátság nem egy emlék, amit magunkkal viszünk, hanem egy döntés, amit újra és újra meghozunk.
