Szeptember első hetében még minden gyerek arról mesél, kivel ül egy padban, milyen az új tanterem, mit kapott ajándékba a nyári szünet végén. Két-három hét múlva viszont ugyanaz a gyerek reggelente nehezen kel fel, a házi feladat felett sóhajtozik, és egyre gyakrabban hangzik el a mondat: „nincs kedvem semmihez”. A jelenség ismerős a legtöbb szülőnek és pedagógusnak, mégis kevesen gondolkodnak el azon, hogy ez nem lustaság, hanem egy jól leírható pszichológiai folyamat.
A kezdeti lendület, ami elfogy
A tanév eleji energia nagy része nem a tanulás szeretetéből fakad, hanem az újdonság izgalmából. Új osztály, új füzetek, új rutin, mindez önmagában is felpörgeti a gyerekeket. Ez azonban egy rövid életű, úgynevezett külső ingerekre épülő lelkesedés, ami hetek alatt elhalványul, ha nincs mögötte mélyebb, belső indíttatás. Edward Deci és Richard Ryan pszichológusok önrendelkezés-elmélete pontosan erre világít rá: a tartós motiváció három alappillérre épül, ezek a kompetencia érzése, a kapcsolódás és az autonómia.
Ha ezek közül akár egy is hiányzik a mindennapi iskolai élményből, a lelkesedés gyorsan kifullad.

A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.






