Ott áll a fűben, hátsó lábát megemelve, tekintete pedig mereven rád szegeződik, mintha épp azt várná, hogy tapsolj neki. A legtöbb gazdi ilyenkor zavarba jön, elfordítja a fejét, vagy inkább a telefonját nézi, mert furcsának találja ezt a néma szemkontaktust. Pedig ez a pillantás nem véletlen, és semmi köze a szégyenérzethez vagy ahhoz, hogy a kutya biztatást várna.
A sebezhetőség pillanata
A kutyaetológusok régóta figyelik, hogy a vadon élő kutyafélék, például a farkasok is jellegzetes testtartást vesznek fel ürítés közben: lelassulnak, izmaik ellazulnak, a figyelmük egy időre lekötődik. Ez az az állapot, amikor egy ragadozó a legkönnyebben meglephetné őket. Alexandra Horowitz kutyakognitív kutató, az Inside of a Dog című könyv szerzője is arra hívja fel a figyelmet, hogy a kutyák viselkedését érdemes ebből az evolúciós logikából megérteni: minden, amit tesznek, valamikor a túlélésüket szolgálta.
A háziasított kutya idegrendszerében ez a régi program továbbra is fut, még akkor is, ha a kertben, biztonságban van. Amikor leguggol vagy a lábát felemeli, a teste pár másodpercre védtelenné válik, és ez a kiszolgáltatottság kiváltja az éberségi reflexet. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
