Véleménycikk: Schuszter Borka
Felnőttként kezdtem el újra rajzolni. Nem azért, mert különösebb terveim voltak vele. Nem azért, mert karriert akartam építeni. Egyszerűen csak egy nap vettem egy vázlatfüzetet, néhány ceruzát, és elkezdtem firkálni, mint régen, gyerekkoromban.
Az első rajzaim nem voltak különösebben jók. Sőt, őszintén szólva némelyik kifejezetten rossz volt. Látszott, hogy kiesett jó néhány év gyakorlat. De nem érdekelt.
Valami olyasmit találtam meg a rajzolásban, amit nagyon régóta hiányoltam az életemből. Azt az érzést, amikor teljesen megszűnik az idő. Amikor leülök az asztalhoz este nyolckor, és egyszer csak azt veszem észre, hogy éjfél van. Amikor nem a bevásárlólistán jár az agyam, nem a munkán, nem a határidőkön, nem azon, hogy mi lesz jövő héten vagy jövő hónapban. Csak a vonalakon. A fényeken, az árnyékokon. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. július 8. a numerológia szerint: belső csend és erősödő intuíció
Amikor valakinek muszáj felemelnie a hangját – avagy mikor van rendben beleszólni más emberek párkapcsolatába?
Ebben az évben a saját hangodat kell meghallanod! Ezt tartogatja neked 2026, ha 6-os az alapenergiád
Felismered, amikor szorong a kutyád? 4 árulkodó jel
Gyerekkoromban pontosan ezt szerettem a rajzolásban. És valahol útközben teljesen elveszítettem ezt az élményt. Aztán felnőttként újra megtaláltam.
Néhány hónap után elkezdtem megosztani a rajzaimat a közösségi médiában. Jöttek a kedves kommentek, az ismerősök dicséretei, majd egyszer csak valaki megkérdezte, vállalnék-e egy portrét pénzért.
Miért ne?
Akkoriban zseniális ötletnek tűnt. Hiszen ki ne szeretne azzal pénzt keresni, amit amúgy is szívesen csinál? Olyan sokszor halljuk ezt a tanácsot: „Találd meg a szenvedélyedet! Csináld azt, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod!”
A valóság azonban nálam valahogy másképp alakult.
Az első megrendelés után jött a második. A második után a harmadik. Hamarosan már várólistám volt, és azt éreztem, hogy valami komolyabb dolog kezd kialakulni. Csakhogy közben észrevétlenül megváltozott a rajzolás.
Korábban akkor vettem elő a ceruzát, amikor kedvem volt hozzá. Most akkor, amikor határidőm volt. Korábban azt rajzoltam, ami érdekelt. Most azt rajzoltam, amit megrendeltek. Korábban egy félbehagyott rajz egyszerűen csak egy félbehagyott rajz volt. Most egy félbehagyott rajz egy elégedetlen ügyfél lehetősége lett.
A különbség aprónak tűnik, de számomra mindent megváltoztatott
Egy idő után azon kaptam magam, hogy egész nap a rajzolásra gondolok, de nem olyan értelemben, mint korábban. Nem azért, mert alig várom, hogy leülhessek alkotni. Hanem azért, mert aggódom. Elég jó lesz? Tetszeni fog? Időben elkészülök? Kell még módosítani rajta? Milyen visszajelzést kapok?
A flow élmény helyét lassan átvette a teljesítménykényszer, a szabadság helyét az elvárás. És bár tudom, hogy ez sok szakmában teljesen természetes, engem mégis meglepett, milyen gyorsan képes átalakulni valami, amit korábban pusztán örömforrásként éltem meg.
A legfurcsább talán az volt, amikor rájöttem, hogy egyre ritkábban rajzolok saját magamnak. Egész héten rajzoltam. Mégsem alkottam.
Nem a megrendelőkkel volt problémám. Hanem azzal, hogy a rajzolás szerepe megváltozott az életemben. Nem mondom, hogy teljesen megbántam, ez azért túlzás lenne. Jó érzés, amikor valaki örül annak, amit készítettem. Jó érzés, hogy a munkám értéket képvisel mások számára. És persze az sem rossz érzés, amikor pénzt kapok valamiért, amibe sok energiát fektettem.
Mégis van bennem némi veszteségérzet. Mert úgy érzem, részben feladtam valamit: azt a gyermeki, önfeledt örömöt, amiért eredetileg újra ceruzát vettem a kezembe.
Ma már azt mondom, hogy nem minden hobbinak kell mellékállássá válnia. Nem minden szenvedélyből kell vállalkozást építeni. És néha az a legértékesebb egy tevékenységben, hogy nincs semmi más célja, mint örömet okozni. Akár senki másnak, csak annak, aki végzi.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
