Csak annyit írt, hogy „átugrunk a meccsre”, és én ott álltam a konyhában azzal a felismeréssel, hogy gyakorlatilag nincs itthon semmi. Fél óra a kezdésig, négy éhes ember úton, én meg már láttam magam előtt, ahogy bocsánatkérően mutatok egy tál sós mogyoróra. A telefonom az egyik kezemben, a hűtő nyitva, és lassan kúszott fel bennem a klasszikus házigazda-pánik. Aztán bevetettem egy trükköt, ami azóta minden hasonló helyzetben bevált.
Az első és legfontosabb felismerés az volt, hogy nem kell főznöm. Komolyan: senki nem vár egy spontán meccsnéző estén háromfogásos vacsorát, és pizzát rendelni is csak azért szoktunk, mert hirtelen nem jut eszünkbe jobb. Pedig a megoldás ott van a hűtőben, csak gyorsan kell gondolkodni.
A cél nem az volt, hogy lenyűgözzek bárkit egy gourmet-vacsorával, hanem hogy senki ne maradjon éhen, és én se a meccs első félidejét töltsem a konyhában, egyedül, miközben a többiek a nappaliban szurkolnak.
A megoldás magja a Pick Pickolino virsli lett, mert pár perc alatt elkészül, és melegen a legfinomabb. Amíg fő, addig nekiálltam felszeletelni mindent, ami épp volt itthon. Így nézett ki a 15 perces mentőakció:
- Feltettem a virslit elkészülni, és mindjárt kétfélét: a focis mintás változatot a társaságnak, és a jalapeñós roppanós frankfurtit a csípőset szeretőknek, hogy legyen választás.
- Felkockáztam egy kis sajtot, elővettem pár savanyúságot, és összeszedtem, ami a hűtőben még használható volt.
- A kész virslifalatokat fogpiszkálóra tűztem a sajttal, így pillanatok alatt mutatós kis falatok lettek belőle.
- Kitettem két-három mártogatóst, mert egy jó tál fele sikere a szósz.
- A bagettet felszeleteltem, a tál közepére halmoztam a virslit, köré pedig a többit, hogy bőségesnek tűnjön.
Tizenöt perc, és úgy nézett ki az asztal, mintha órákat dolgoztam volna rajta. A csípőset szeretőknek külön tettem a jalapeñósból, a focis mintásból meg mindenki csipegetett, a gyerekek pedig kifejezetten örültek neki. A lényeg, hogy mindenki talált magának valót, és nem kellett senkinek kompromisszumot kötnie.
A legjobb az egészben? Senki nem sejtette, hogy az egész 15 perc alatt készült. Volt, aki rákérdezett, mióta készülök, én meg csak titokzatosan mosolyogtam. A vendégek jóllaktak, a meccs jó volt, én pedig nem a konyhában izzadtam, hanem a kanapén szurkoltam a többiekkel. Egy spontán estétől ennél többet nem is lehet kívánni, és ami a legfontosabb: végig ott voltam a társaságban, nem a tűzhely mellett.
Azóta nincs pánik. Tudom, hogy ha váratlanul jönnek a vendégek, akkor sincs baj, mert a hűtőben mindig van egy csomag Pickolino, a többi meg pár perc alatt összeáll belőle. Ez lett a titkos fegyverem, amit most veled is megosztok.
Szóval ha legközelebb beállítanak hozzád meccsre, ne ess pánikba. 15 perc, egy csomag Pickolino és pár dolog a hűtőből, és máris te leszel az, akiről azt hiszik, mindig készen áll a vendégekre. A titok pedig maradjon köztünk.
