Néhány hete egy népszerű kirándulóhelyen jártam. A kilátás valóban lenyűgöző volt: a zöld megannyi árnyalatában pompázó természet, tiszta égbolt, messzire nyúló panoráma. Mégis valami egészen más ragadta meg a figyelmemet. Az emberek jelentős része nem a tájat nézte.
Amikor a kilátás csak háttérdíszlet lesz
Volt, aki már eleve a túrázást is megnehezítő, de gondosan összeállított „fotós szettben” érkezett, és nem is öltözött át, mielőtt elindult volna a kilátó felé.
Felérve egy lány hosszú percig ugyanazt a pózt próbálta tökéletesre finomítani, miközben a háttérben egyre többen vártak arra, hogy végre ők is élvezhessék a panorámát. Olvass még a témában
Valaki pedig olyan elegáns szandálban kapaszkodott fel a köves ösvényen, amely inkább illett volna egy tengerparti vacsorához, mint egy meredek túraútvonalhoz.
A látvány egyszerre volt furcsa és elgondolkodtató.
Ahogy néztem az embereket a kilátónál, azon kaptam magam, hogy én is elkezdek összehasonlítgatni. Vajon én nézek ki túl hétköznapian? Nem kellett volna egy kicsit jobban odafigyelnem arra, hogy csinosabb legyek? Aztán rájöttem, hogy pontosan ez az a csapda, amibe a közösségi média miatt olyan könnyű beleesni.
Mert miközben mindenki igyekezett megmutatni, milyen fantasztikus élményben van része, egyre többeknél tűnt úgy, mintha magáról az élményről maradnának le.
A tökéletes kép ára a Balaton partján
A Balaton partján is láttam egy furcsa jelenetet, ami ma is élénken él az emlékeimben. Valaki gondosan beállította a jegeskávéját a tökéletes háttér elé, több szögből is lefotózta, mielőtt egyáltalán belekóstolt volna. Mire végre beleivott, az ital már szinte biztosan felmelegedett. Ugyanez történt az egyik asztalnál a szépen tálalt hallal és sült krumplival is: mire vége lett a fotózásnak, az étel már aligha volt friss.
Én is szeretek ételeket és italokat fotózni, és mivel egy gluténmentes ételekkel foglalkozó blogot is vezetek, sokszor kifejezetten készülök is rá. De az utóbbi időben egyre tudatosabban figyelek arra, hogy ez ne menjen az étkezés élményének rovására.
A nyaralásból lassan tartalomgyártás lett
Nem is olyan régen a nyaralós fotók általában egészen más szerepet töltöttek be.
Sokan készítettünk néhány képet a családról, a barátokról vagy egy szép tájról, majd hazatérve örömmel néztük vissza őket.
Ma sokszor már nemcsak a szép emlékek megörökítése a cél.
A nyaralás előtt inspirációt gyűjtünk. Kiválasztjuk a helyszíneket. Megnézzük, melyik kávézóban készülnek a legjobb képek, hol van a legismertebb fotópont, milyen ruha mutatna a legjobban a fotókon.
Sokaknál a nyaralás egy része valójában egy fotóprojekt lett. Nem feltétlenül azért, mert ezt tudatosan így akarják, hanem mert a közösségi média észrevétlenül új elvárásokat teremtett.
Amit látunk, az gyakran nem a valóság
A közösségi médiás felületeket nézve könnyű azt hinni, hogy másoknak minden sikerül.
A tökéletes alak. A tökéletes párkapcsolat. A tökéletes nyaralás. A tökéletes fotó. Csakhogy a legtöbb esetben nem a teljes történetet látjuk.
Nem látjuk a húsz sikertelen képet ugyanazon póz előtt. Nem látjuk a hajnali kelést, hogy még a turisták tömege előtt elkészüljön a fotó. Sokszor nem látjuk azt sem, amikor valaki a kényelmet áldozza fel egy látványos kép kedvéért.
A végeredményt látjuk. Egy gondosan kiválasztott pillanatot. És gyakran ezt hasonlítjuk össze a saját, teljes valóságunkkal.
A lájkokért cserébe sokszor éppen a legfontosabbat veszítjük el
A nyaralás egyik legnagyobb értéke az lenne, hogy kiszakít a hétköznapi rohanásból. Mégis sokan ugyanazokat a mintákat viszik magukkal, amelyektől legalább pár napra el szerettek volna távolodni.
Fotózás. Videózás. Szerkesztés. Posztolás. Kommentek figyelése. Lájkok ellenőrzése. Közben pedig észrevétlenül háttérbe szorul az, amiért eredetileg útnak indultunk. A tenger hangja. A hegyi levegő. Egy hosszú beszélgetés. Egy spontán nevetés. Egy olyan pillanat, amelyet nem osztottunk meg senkivel, mégis örökre emlékezni fogunk rá.
Nem a fotóval van a probléma
Nincs semmi baj azzal, ha szeretünk fényképezni, én magam is szeretek. A fotózás sokak számára ráadásul nemcsak dokumentálás, hanem kreatív önkifejezés is. Nem érdemes megfeledkezni arról sem, hogy egy jól megkomponált kép ugyanúgy része lehet az élménynek, mint maga az út vagy a látvány.
A probléma akkor kezdődik, amikor a kép önmagában fontosabb lesz, mint maga az élmény.
Amikor egy naplementét először a telefon kijelzőjén keresztül látunk. Amikor egy kirándulás során többet foglalkozunk a beállításokkal, mint a tájjal. Amikor egy nyaralás sikerét a visszajelzések számában mérjük.
A legjobb nyári emlékek ritkán tökéletesek
Az évek múlásával azonban általában nem a legtökéletesebb képekre emlékezünk vissza. Hanem arra, amikor eltévedtünk egy idegen városban. Amikor váratlanul eleredt az eső. Amikor órákon át nevettünk a barátainkkal. Amikor a hajunkat összefújta a szél és egyetlen fotó sem sikerült úgy, ahogy terveztük.
Mert az élet legszebb pillanatai gyakran nem fotogének. Viszont valódiak.
És végső soron sokkal többet érnek, mint bármilyen tökéletesnek tűnő nyári kép.
