Képzeljük el, hogy egy finom, meleg kuckóban lakunk hónapokon keresztül, távol mindentől, ami harsány. A fények, a hangok szelídek, a környezet hőmérséklete állandó és nem érnek bennünket intenzív fizikai hatások. Egy napon aztán valami, pontosabban szinte minden megváltozik: kényelmes, puha odúnktól meg kell válnunk, át kell préselnünk magunkat egy rendkívül keskeny folyosón, s annak viszonylag merev, csontos kijáratán. Mindeközben egyre erősödnek a külső zajok – már nemcsak jól megszokott, hanem idegen hangokat is hallunk, olyanokat, amelyeket azelőtt soha.
Nem csoda, ha megijedünk. Ráadásul nagyon kimerítő a haladás, rettentően szűk a hely. Amint kijutunk, éles fény fogad – félhomályhoz szokott szemünk számára csöppet sem kellemes érzés. A hangok most még erősebbek, és a hőmérséklet is hűvösebb, mint odabent. Fázunk. A békés állandóságból egy vadidegen, nyüzsgő környezetbe érkezünk – valami ehhez hasonlót él át kisbabád, amikor világra jön, s akkor még szót sem ejtettünk arról, milyen megrázkódtatást jelent, hogy a köldökzsinór segítségével történő lélegzésről percek alatt át kell váltania tüdeje használatára.
Ha túl hamar vágják el a köldökzsinórt – még mielőtt az abbahagyja a pulzálást -, azon keresztül már nem, a tüdőn keresztül pedig még nem érkezik oxigén, tehát rövid ideig oxigénhiányos állapotba kerül a pici, az első lélegzetvételek során a tüdőbe áramló levegő pedig fájdalmat okoz – ezért sírnak fel a kisbabák. Olvass még a témában
Hogyan kezelhetjük a bizonytalanságot? – 6 tudományos tipp a hétköznapokra
Ha türelmesen állsz a sorban, kisebb az esélye a demencia kialakulásának
„Két tanárnak titkos viszonya volt” A legnagyobb drámák az iskolai színfalak mögött
Ha a következő 5 dolgot megtanítod a gyerekednek, később vezető válhat belőle
Mivel segíthetsz gyermekednek?
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
