Egy kisbaba első életéveiben a gondoskodó szülők árgus szemekkel figyelik, hogy vajon megfelelő ütemben zajlik-e a fejlődése, eléri-e a fontos mérföldköveket. A kisiskolás kor elérésével azonban a legtöbb szülő kicsit hátradől, és lélekben elkezd felkészülni a következő kihívásra: a kamaszkorra.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
A két, meghatározónak tartott életszakasz között lévő időszakot – vagyis a 6 és 12 év közötti éveket – gyakran egyfajta „pihenőként” kezelik a nevelők: ilyenkor a gyerek már túl van a dackorszakon, de még nem kezdődtek el a pubertás hullámvasútjai. Ha úgy érezzük, éppen kicsit könnyebbé vált a gyermeknevelés és a szülői lét, az remek – kevésbé fontosnak tartani azonban ezeket az éveket a gyerek fejlődése szempontjából már nagy hiba lehet.
Ahogyan a PsychologyToday.com is hangsúlyozza egy friss cikkében, a középső gyermekkor nem egy váróterem, ahol csak üldögélünk, míg elkezdődik a „nagy nevelési kihívás” kamaszkor formájában. Ez az időszak önállóan is rendkívül jelentős. Sőt, ez az a kor, amikor a gyerek személyisége, szociális készségei és önértékelése alapvetően formálódik.
A középső gyermekkor: az alapozás időszaka
A 6–12 éves korosztályt sokan „könnyű időszaknak” tartják, mert a gyerek már képes együttműködni, iskolába jár, viszonylag kiszámíthatóak a mindennapjai és a viselkedése. De épp ez a „nyugodt” szakasz adja a lehetőséget a szülőknek és nevelőknek arra, hogy tartós, mély alapokat rakjanak le.
Ebben az életszakaszban alakul ki a gyermek önértékelése, társas kompetenciája, empátiája és felelősségtudata. A gyerek nemcsak tanulni kezd a világról, hanem fokozatosan megérti saját helyét is benne. Az, hogy egy gyerek hogyan kezeli a sikereket, kudarcokat, baráti konfliktusokat vagy iskolai nyomást, döntően ezen évek tapasztalataiból táplálkozik.
A Psychology Today szakértője szerint sokszor épp azért veszítjük el a fókuszt ebben az időszakban, mert nincsenek „nagy krízisek”. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek nagy jelentőségű történések.
