5 dolog, amit ha másképp csináltam volna, egész más lehetne az életem

5 dolog, amit ha másképp csináltam volna, egész más lehetne az életem

Címlap / Életmód / 5 dolog, amit ha másképp csináltam volna, egész más lehetne az életem

Ha merek nagyot álmodni

Minden kisgyereknek vannak álmai, kinek kicsik, kinek nagyok, az én álmaim nem voltak lehetetlenek. Szerepelni akartam, színpadra vágytam, táncolni, énekelni, színészkedni.

De ahogy jött a kamaszkor, ahogy egyre több rosszakaróval találtam szembe magam, ahogy egyre inkább számított, hogy ki mit gondol rólam, úgy veszítettem el ezt a vágyat és lettem céltalan.

Most már talán megvan a helyem a világban, de nem tudom elengedni a gondolatot, hogy mennyire más lenne az életem, ha akkor kitartok. Ha nem adom fel, ha nem másokra hallgatok, hanem a saját belső hangomra, ami azt harsogta: színpadra!

Ha nem adom fel a sportot

Manapság egyszerűen nehéz szeretni magunkat, bármilyen közhelyesen is hangzik. Kamaszkoromban sem szerettem magam, de most már tudom, hogy ha akkor az életem részévé vált volna a sport, akkor most nemcsak a testemet szeretném jobban, de a lelkem is jobb állapotban lenne.

Megtanultam volna mozgással levezetni a feszültséget és töltekezni belőle.

Tudom, mert mikor újra kitartóan edzek, pár hét után mindig érzem a hatását – a hangulatomon és a külsőmön is. Van elég aggódnivaló az életben, milyen jó lett volna, ha emiatt nem kellene, mert egyszerűen olyan alapvető lenne, mint a levegővétel. 

swissmediavision/istockphoto.com

Ha vagyok elég bátor

Sok-sok éven keresztül – sőt néha még manapság is – felébred bennem a vágy, hogy külföldre menjek és ott folytassam az életemet. Korábban, mikor könnyebben megtehettem volna, kimehettem volna az egyetem alatt tanulni egy-egy félévre, nem mertem, féltem. Visszatartott az önbizalomhiány, hogy úgy éreztem nem tudok elég jól angolul.

Feltettem a kérdést, hogy mi lesz velem, ha itt hagyok mindent, amit ismerek és mindenkit, aki szeret és törődik velem?

Persze, nem gondolom, hogy könnyű lett volna és ha mentem volna, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott élem le az egész életemet, de biztosan máshogy néznék most a világra. Több tapasztalattal, több bátorsággal és magamba vetett hittel és ha az élet úgy hozná, újra neki mernék vágni. 

Ha nem vagyok olyan fegyelmezett

A vad egyetemi évek nálam cseppet sem voltak vadak, mást sem csináltam, mint önkontrollt gyakoroltam és azon stresszeltem, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Nem voltak átbulizott éjszakák, hatalmas fesztiválozások, amikor nem számít a holnap, voltak viszont pontosan összerakott tervek, amik az elkövetkező hónapjaimat, éveimet foglalták magukban.

Voltak estig tanulások és könyvtárban ücsörgések, alig voltak viszont bulik, új ismerősök, önfeledt táncolások.

Bár sok dolgot valóban elértem így, amit akartam – vagy amiről azt gondoltam, hogy akarom –, most már úgy látom, hogy ha akkor felszabadultan élem az életemet, több tapasztalat, több nevetés és boldogság lenne a hátam mögött. Most nem érezném úgy, hogy elpazaroltam a fiatalságomat. Tele lennék élménnyel, ami feltöltene és amire nagyon jó lenne visszaemlékezni. 

Ha nem félek az érzéseimtől

Volt, hogy szerethettem volna, hogy engedhettem volna, hogy más szeressen, de úgy döntöttem, hogy nem teszem. Elnyomtam az érzéseimet, mert féltem tőlük.

Féltem attól is, hogy mit gondolnak mások.

Volt, hogy egyszerűen féltem örülni, boldognak lenni, mintha attól nevetségessé és sebezhetővé válnék. Ha akkor nem féltem volna érezni, érzékenynek látszani, most nem lennék magányos és nem félnék még mindig ugyanettől. 

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást