Haj / Stílus

Csak az érti, aki növesztette már meg a rövid haját

Csak az érti, aki növesztette már meg a rövid haját

A drámai változás drámai hiánya

Amikor eldöntötted, hogy levágatod, talán előtte heteket, hónapokat gondolkodtál, vagy egy pillanat hevében szántad rá magad a döntésre, minden esetre az extázis, amit az első ollócsattanáskor éreztél, feledhetetlen, a változástól pedig napokig az egekben volt az önbizalmad. Most ugyanígy fontolgatod egy ideje, hogy megnöveszted, és végre az elhatározás is megszületett… Csak éppen a drámai változás marad el, hacsak nincs időgéped, amivel előre tudsz ugrani úgy 12 hónapot.

Olyan, mintha hajvágás-elvonón lennél

Amikor elkezd rálógni a füledre, amikor hátulról úgy nézel ki, mint egy NDK-s sztárfocista, amikor elfekszed a forgódat és már nem tartja a helyén a zselé, szinte izzadni kezd a tenyered, és remegnek az ujjaid: ellenállhatatlan kényszert érzel, hogy felhívd a fodrászodat, hogy csak még egyszer, utoljára, egyszer vágja le, és vessen véget a szenvedéseidnek. De tudod, hogy akkor mindent elölről kellene kezdened…

Aki dudás akar lenni…

Pokolra kell annak menni, de mindaz semmi ahhoz képest, amit azok járnak meg, akik ki akarják növeszteni a hajukat. Végigjárod a sehogyan nem áll korszakot, végigjárod a Frédi és Béni frizurája korszakot, és legszívesebben a homlokodra íratnád, hogy te is tudod, hogy szörnyen néz ki, de ez egy átmeneti állapot, és nem, nem direkt hordod így a hajadat.

A legrosszabb napokon, amikor már a sapka sem segít, komoly önfegyelmet kell gyakorolnod, hogy szőrtelenítés közben ne szaladjon meg a borotva, és szánts vele végig a fejtetődön is.

Astarot/istockphoto.com

Oldalak: 1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást