A türelem a szupererőddé válik
Végül legyőzöd az ingert, jó, talán egyszer, kétszer, háromszor visszaesel, de aztán erős maradsz.
Zen mesterként várod a napok múlását, nem hagyod, hogy megzavarja a nyugalmadat egy csinos konty vagy egy tökéletesre vágott pixie látványa.
Csendes megértéssel szemléled a reggeli tükörképedet, eltűröd, amit a sors rád szabott, és vársz. Egyre csak vársz.
Zen mesterként várod a napok múlását, nem hagyod, hogy megzavarja a nyugalmadat egy csinos konty vagy egy tökéletesre vágott pixie látványa.
Csendes megértéssel szemléled a reggeli tükörképedet, eltűröd, amit a sors rád szabott, és vársz. Egyre csak vársz.
A kísértés örökre ottmarad
És aztán végre megtörténik: eléred a hosszt, amiből már frizurát lehet csinálni, talán be tudod sütni, esetleg lófarokba is tudod fogni.
A nap pedig, amikor kontyba tekerheted, piros betűs ünnep lesz. Egy ideig. Mert aztán előkerül egy régi fotó, vagy csak meglátsz egy rövid hajú lányt a buszon, és ismét elfog a kísértés. Milyen jó is volt, amikor neked is ilyen vagányul be lehetett lőni a hajadat, amikor nem is volt fésűd és tized annyi időt vett igénybe a szárítás, mint most…
Hirtelen eltörpülnek a haj megnövesztéssel járó emlékek megaláztatásai és fájdalmai, és újra gondolkodni kezdesz: mi lenne, ha levágatnád?
A nap pedig, amikor kontyba tekerheted, piros betűs ünnep lesz. Egy ideig. Mert aztán előkerül egy régi fotó, vagy csak meglátsz egy rövid hajú lányt a buszon, és ismét elfog a kísértés. Milyen jó is volt, amikor neked is ilyen vagányul be lehetett lőni a hajadat, amikor nem is volt fésűd és tized annyi időt vett igénybe a szárítás, mint most…
Hirtelen eltörpülnek a haj megnövesztéssel járó emlékek megaláztatásai és fájdalmai, és újra gondolkodni kezdesz: mi lenne, ha levágatnád?
