Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
BeállítomSzellemesen
Amikor fiatal voltam, ha már nem akartunk ismerkedni vagy járni a másikkal, akkor találkoztunk és egymás szemébe mondtuk. Én 45 éves koromban találkoztam először a „ghosting” fogalmával és a mai napig nem tudom magam túltenni rajta. A húszas-harmincas kolléganőim csak vállat vonnak és azt mondják, ne túráztassam magam ezen, de én képtelen vagyok felfogni, hogyan válhatott ez bevett szokássá. Nemhogy személyes találkozó nem kell, telefonálni sem kell, csak dobni egy sort, hogy „bocs, nem egymást keressük.” és kész. Nekem ennyi elég is volna, de egyesek még ennyit sem képesek megtenni. Hol élünk, könyörgöm, milyenek manapság az emberi kapcsolatok?!
Minek nevezzelek
Egyetlen szóval tudnám jellemezni: lélekölő. A sorstársaimnak üzenem, hogy az ötvenes pasik harmincas nőket keresnek. A felismerés felért egy gyomrossal.
Olvass még a témában
„Felhívta a menyasszonyomat és azt hazudta neki, hogy vertem.” Történetek exek bosszújáról
Így szeret az ágyban az Ikrek: kíváncsi, játékos és szavakkal csábít
Nászéjszakák a pokolból. 10 sztori, amikor a házasság beteljesítése igazi rémálom volt
„Alacsony vagyok és fáj a nyaka, ha megcsókol” A legröhejesebb szakítási indokok
Kudarc
Évekig próbálkoztam online, mert azt hittem könnyebb az ismerkedés, ha rá tudok szűrni az emberekre hobbi, érdeklődési kör, végzettség vagy kor alapján, de nem. Hiába küld valaki tíz fotót, amin tetszik, ha találkozáskor minimális kémia sincs köztünk. Illetve lehet, hogy valakit balra húzok, mert nem szimpi a fotóján, pedig élőben bejönne.
A cikk folytatódik, lapozz!
